Más is átesik egy ilyen fázison huszonévesen? Mi erre a megoldás?

Máson se bírok gondolkodni, mint hogy mennyire fogalmam aincs mit kezdjek az életemmel.

Egyetemre járok, mérnök leszek ha minden igaz. Most ez amellett hogy 6 évig kb egész nap tanulok azért rejt magában elég sok szociális programot, szórakozást is, egy percet sem pihenek. De ha mégis vannak üresjáratú pillanatok, akkor abszolút azon gonolkodom, hogy azt az utat járom-e, amit akarok? Vagy csak sodródtam eddig az árral, megfelelve a társadalom elvárásainak? Úgy érzem, hogy még bármire van lehetőségem, de már nem túl sok ideig. Hogy most már tényleg el kellene döntenem, hogy kit akarok kezdeni ebben a világban. Párkapcsolatra is vágyom is meg nem is. Az ösztöneim azt súgják, hogy nagyon szeretnék valakit szeretni. De mindemellett az is beugrik, hogy egy kapcsolat mennyi időt és energiát felemészt.

22 éves leszek pár nap múlva, de még mindig csak a sötétben tapogatok.

Úgy érzem alig léptem ki a kamaszkorból, amikor még semmiről nem volt semmiféle döntésem, most meg hirtelen határozzam el, hogy mit kezdjek az egész életemmel. Kivel éljem le, hol, hogyan, mit dolgozzak, mit vállaljak és mit ne.

Olyan ember válaszát várom, aki kicsit tudatosabb, és nem cska megtörtént az élete. Ti hogyan jöttetek rá a helyes útra?