Miért érzem ezt? (Lejjebb részletesen. )

Próbálj meg ne unatkozni,arra az időre is találj ki valami elfoglaltságot,vidám könyveket olvass.Ha egyedül vagy otthon kapcsolj be tévét(nem muszáj nézni),rádiót vagy valami zenét,akkor ha hallasz valami hangot ráfoghatod arra,egyébként ezek a hangok jórészt teljesen hétköznapi dolgok hangjai,nem?(Nálunk van valami aminek olyan hangja van mintha felkapcsolnák odalent a villanyt,miközben én odafent vagyok,de elhitettem magammal hogy biztos a villanydoboz az és már nem félek tőle)Zárd be az ajtót és hidd el hogy nem történhet veled semmi rossz(mondjuk miután nálatok már volt betörés ezért nem tudom ez mennyire sikerülhet)

Nekem is volt egy ilyen időszakom miután a nagypapám meghalt(mondjuk még kisebb voltam),nem mertem aludni,de aztán végülis az volt,hogy az előszobában felkapcsoltam a villanyt,résnyirenyitvahagytam az ajtót és csak ilyen virágos rétekre meg ilyesmire gondoltam.

Ahhoz nem tudok semmit sem mondani hogy azzal mit csinálj hogy ne gondolj arra hogy utoljára látod anyukádat vagy ilyesmi,mert ilyet sose éreztem.:S

13/L

Egyébként hány éves vagy?

Remélem, nem baj, ha sokat írok, bár nem kötelező elolvasni :) De ...

... olyan jó, hogy nem csak én érezm ezt. És hogy nem csak te érzed ezt :D A betöréses dolog nálam is stimmel, csak én idősebb voltam, amikor megtörtént, és én átrohantam a szomszédba, amikor ez volt. Azóta gyakran félek egyedül itthon, pl. tegnap este átmentem valamiért a másik szobába, aztán lépéseket hallottam a sajátomból... bezártam magam a szobába, és azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a szüleimet már meg is ölték a betörők, csak nem hallottam a zenehallgatás miatt, és most engem akarnak elkapni. Teljesen kétségbe voltam esve, vagy fél órát ültem egyedül a sötétben, aztán fogtam magam és kimerészkedtem. Még mindig hallottam a lépéseket, felkaptam egy ollót, és kirontottam a szobából. Bejöttem az enyémbe, de nem volt itt senki, ekkor gyorsan bezárkóztam és visszaültem a gép elé. Aztán megint hallottam a hangot. Kiderült, hogy a ventillátor félig lefújta az egyik képet a falamról, és az adott ki olyan hangot, ahogy a falhoz dörzsölődött XD

De a másik dolgot is megértem, amit említettél. Az, hogy tudod, hogy meghalnak egyszer, és gyakran belegondolsz, hogy lehet, hogy a következő pillanatban fog bekövetkezni. Én is így vagyok vele, és este úgy köszönök el mindenkitől, hogy lehet, hogy másnap már nem fogunk találkozni. Ráadásul szörnyű bűntudatom lesz, ha haraggal "válok el" tőlük, ugyanis a nagyanyám úgy halt meg, hogy előtte összeveszett apámmal.

Azt is gyakran elképzelem, hogy lehet, hogy egy perc múlva szívinfarktust kapok, vagy amilyen szerencsés vagyok, ránkzuhan egy repülő. Bár ez tulajdonképpen nem is zavar már nagyon, mert semmi olyan dolgot nem műveltem az életben, amit nem lehetne pótolni. A rokonokat sem ismerem nagyon, és csak egy-két barátom van, akik nélkülem is mindig számíthatnak egymásra.

Nem tudom, hogy értetted, hogy rosszak a génjeid, de az enyémek sem túl jók abból ítélve, hogy valószínűleg több rokonom halt meg öngyilkosság miatt, vagy a stressz miatt kialakuló betegségekben, mint természetes, az öregedés miatti halállal. A legközelebbi rokonaim körében is van olyan, aki pszichiátriai betegségekkel küzd, és nálam is kialakult már valami, bár erről inkább senkit sem tájékoztattam, így is van elég bajuk.

A családi életünk nem valami fényes, amikor kicsi voltam, gyakran végig kellett néznem, ahogy a szüleim majdnem kinyírják egymást, ahogy az anyám telenyugtatózza magát, és a mai napig részegesek mind a ketten. Nem mindig kellemes velük összezárva élni.

Nem tudom, milyen betegségekkel küzdesz, meg hogy ezek korlátolnak-e valamiben, tényleg nem lehet könnyű dolgod, de azért csak fel a fejjel :) Ha tudsz, sportolj, vagy azt is említetted, hogy szeretsz írni, hát akkor oszd meg a műveidet másokkal is! Biztosan lenne néhány ember, akinek ez sokat jelentene, neked pedig biztosan jólesne, ha tudnád, hogy valaki azért ül a gép mellé, hogy olvashassa az írásaid, és azokon keresztül téged is.

További szép napot! ^^