Miért vagyok ennyire féltékeny egy ilyen helyzetben?
Az egyik középiskolás tanárommal nagyon jó kapcsolatban vagyok. Megosztok vele mindent, arra is volt példa, hogy találkoztunk iskolán kivül. Viszont annyira rossz érzés jön rám, mikor látom, hogy más diákokkal is milyen aranyos. Persze, tisztában vagyok vele, hogy tanár és ez az egyik feladata, de valahogy mégsem tudok mit csinálni az érzés ellen. Ha valakivel történik valami, legyen akár jó, akár rossz, akkor pedig azt érzem, hogy akkor xy-t most ez miatt jobban megszerette.
Sokan mondják, hogy a kedvence vagyok, meg engem nagyon szeret, de valahogy nem mindig érzem ezt. Sokszor azt kívánom, bárcsak Ő lenne az anyukám. Elkezdtem kötődni hozzá azt kell hogy mondjam, valamit kell kezdenem ezzel a ragaszkodással, mert csak rosszabb lesz. Szerintetek mit csináljak?
Ha ez megnyugtat nekem is voltak hasonló érzéseim középiskolás koromban, mondjuk nem ennyire erős érzelmek, de volt egy tanárnő, akit a mai napig a példaképemnek tekintek, sőt többet hozzá adott ahhoz aki mi vagyok, mint a saját szüleim, ezért sosem fogom elfelejteni, pedig még csak nem is voltam a kedvence.
Egyébként volt olyan tanár is aki tényleg a gyerekeinek tekintett minket, annyira hitt bennünk, ez nagyon szép dolog, de azért meg kell húzni határt.
A Szüleid, azok a szüleid, Édesanyád is csak egy van, sajnos nem mindig hozza úgy az élet, hogy több időt tölthessünk vele, de senki más nem tudja pótolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!