Miért ennyire rossz az élet? ) :
Elegem van. Kész, betelt a pohár, minden úgy sz@ar az életemben, ahogy van. Van egy alkoholista apám, aki milliószor megígérte, hogy megszabadul a káros szenvedélyétől, de sose tartja be, mindig legurul a torkán egy pohár sör "fárasztó volt a mai nap, ezért megérdemlem" alapon. Aztán ott van az anyám, neki is vannak alkohol problémái, és rohadtul nem viselkedik anyaként; sose volt vele jó kapcsolatom. El van szállva magától, azt hiszi, hogy csak az ő problémái léteznek, hogy csak az számít, amit ő csinál, mert a többiek munkája semmit se ér. Mindig azzal jön nekem, hogy mindent ő csinál ebben a házban. Hát nagyon nem. Nem ő főz, nem ő takarít, nem ő vásárol be stb. Én egyszer kések 2 percet itthonról, akkor itt a világ vége, de ő persze hazaeshet este 10-kor becsicsentve. Egyszer, mit egyszer, rengetegszer próbáltam a lelkére beszélni, hogy ha már a dohányzásról -mert már vagy 20 éve szívja azt az undorító valamit- nem hajlandó leszokni, akkor már ezzel hagyjon föl, akkor a nyakamba kapom, hogy milyen hálátlan, hülye, idióta, semmirekellő vagyok. Szerintem utál engem. Soha nincs hozzám egy jó szava se, mindenért csak ordibál, és cseszeget. És ezt se lehet elmondani, mert akkor még apám is nekem esik, hogy milyen hülye vagyok. :( Áhh, utálok már itthon lenni. :'(
A barátaim se javítanak a helyzeten. A legjobb barátnőm már szinte le se sz@r, mert inkább egy újgazdzag ri.bivel lóg. Másik barátnőm meg messze lakik, és sose lehet elérni.
És hogy teljesen rossz legyen minden, szerelemben se vagyok szerencsés. Sok fiú érdeklődött utánam, de sose lett belőle semmi. Csak kétszer. És akibe teljesen, totálisan bele vagyok zúgva, már egy éve, az meg már összetörte a szívem. Csapta nekem a szelet, erre egyik percről a másikra össszejött egy másik csajjal, de közben még haverkodott velem. De nem hibáztatom, mert én nem reagáltam egyértelműen a jeleire, tehát magamnak kerestem a bajt.
És még csúnya is vagyok, és nem érdekel, hogy mindenki szerint szép vagyok. Utálom, hogy alacsony vagyok, nem szeretem magam.
Bocsánat a panaszkodásért, de már nagyon ki akart törni ez belőlem, de senkinek nem mondhattam el, úgyhogy elmondtam mindenkinek.
És légyszi vidítsatok fel!!! :((
Hát, no..egészségedre!Amikorm kiírja az ember magából a dolgokat akkor jobb picit.
Tesód van? Vele is ilyenek?Nincs lehetőséged koliba menni?
Sajnos mást nem tudok javasolni.
Csak annyit tudok mondani, tűrj. És nem "mondani könnyű" mert nekem is sokat kell tűrnöm, és ha elhatározod magad az ügyben, garantáltan meg fogsz változni. Tapasztalat.
Ennek egyik része, hogy nem fogsz panaszkodni. Nem vetem el, jó ha valaki kiadja magából, de én erre nem vagyok képes. Lelkileg keményebb leszel, és sok más. Persze nem azt jelenti, hogy érzéketlen leszel, mert ehhez hozzá jár, hogy MUSZÁJ mindig mosolyogni. Ha fáj, akkor is. Bár gondolom ezt tudod :) Szerintem amint tudsz, menny el messzire. Egy messzi suliba koleszosnak, aztán költözz az ország másik végébe. Ha a józan ész nem segít, akkor nem szégyen a "futás".
17/L
Köszönöm a válaszokat, sokat jelentenek ezek nekem. :) Hát, igen, nagyon úgy tűnik, hogy tűrnöm kell. :(
Van egy bátyám, de őt meg agyon ajnározzák, mert 23 évesen dolgozik. Őt nagyon szeretik, odavannak érte, bármit csinál, csak dicsérik.
19:57 vagyok.
Sajnos nincs más választásod :( De igaza van annak is, aki előttem írt. Örülj minden apróságnak, és máris jobban érzed magad :) Amúgy sajnálom ha keményre sikerült amit előzőleg írtam, nagyon fájt a fejem XD
Ha szeretnél erről beszélni, írj nyugodtan privit, szívesen meghallgatom:)
Remélem rendbe jön minden^^
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!