Miért vicces vkinek, hogy a kérdező nem tudja, a kérdés jelentését amit feltett? Ahelyett, hogy trollkodnak vele, miért nem hagyják rá? Lehet, h a kérdező tényleg nem tudja (lent megosztottam a szegény kérdező kérdését)

Hú😂!hatalmas röhögés után én elmondanám neki mit kérdezett a srác.

Szegény lány.

Ne már, ez a humor egyik fajtája, két, vagy több értelmű szót, fogalmat félreérteni, ez a szőke nős viccek alapja.

Margit!

Még cifrázza is a végén, mint aki frankón nem érti és a legközelebb is ezt válaszolná, ha megkérdezik, ez a csavar az egészben, pedig hát leírja azért, hogy ez lett volna az első neki, amire ugye cefetül készül mindenki.

Most röhöghettek rajtam is, én elsőre frankón nem is értettem, mi az a ké ó es, talán valami új szó a prostira, vagy valami hermafrodita, vagy mi a franc, csak néztem bambán, aztán vagy tíz másodpercre kezdett derengeni, hogy ja, a horoszkóp, neki is jókon jár az esze az első szexélményén, szöszi, az nem kétséges, majdnem olyan lüke, mint én, akinek nem esett le kapásból, de én az ellenkező véglet vagyok, aki annyira sem törődik a horoszkóppal, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy kos vagyok e, bár tavasszal születtem, de nem ismerem a pontos dátumot a kategóriák határát.

Az is mulatságos, hogy valaki tudatlan bármilyen dologban, bár nem is igazán értem, ez miért vicces, ezért kárpótlásul elmondok egy megtörtént sztorit, mert én is elröhögtem maga a linken, ami szerintem poénkodás volt, méghozzá príma.

Szóval a volt sógorom szobafestő volt és egyszer egy professzor lakását vállalta el, de nem volt embere, így nekem könyörgött, menjek el neki segíteni. Ráértem ugyan, de semmi gőzöm sem volt a festéshez, de ígérte, hogy megtanít az alapokra és úgy is volt.

Éppen a konyhát festettük és a sógor megkérdezte, hogy a csöveket lefessük e, mert jó állapotban voltak, így megállapodtunk abban, hogy nem kell őket bántani, csakhogy amikor fehér lett a fal, mellette már ugyancsak sárgának tűntek, így megint szóba került, a feleségével tárgyaltunk, mert friss házas volt a prof.

Ahogy beszélgetünk, kiront a professzor, akit nagy respektussal kezeltünk, elvégre mégis egy maximálisan okos ember és elkezdett hadonászni, hogy

- Nem, nem, nem kell ezeket a csöveket bántani, nagyon jók ezek! Nem kell velük foglalkozni, mi hagyjuk őket békén, jó ez, úgy, ahogy van! -

Értetlenül néztük, a csövek rondák voltak immár, de folytatta:

- Nem kell ezeket bántani, nem kell őket nekünk szétszedni, jók, ahogy vannak. -

Elemi erővel tört ki belőlünk a röhögés, mert a professzor olyan pancser volt ebben a dologban, hogy azt hitte, szétszedjük a csöveit, hogy lefesthessük őket, nesze neked egyetem, ilyen tökkelütött nem lehet senki, még a neje is röhögte, aztán mikor leesett neki, nagy dérrel, dúrral kirohant, azon lamentálva, hogy nem érdekli őt a mennyezet, neki könyvek kellenek, meg bánja is ő, szóval egész nap röhögtünk rajta, alig haladtunk a munkával.

Pedig ugye biztosan rengeteg dologban többet tudott nálunk, de a váratlan tudatlansága egy mindenki számára világos kérdésben elemi erővel hatott, ahogy a szűzlány tévedése is, gratulálok és köszi a linket.

:)