Milyen ez a vicc? Mert én még nem olvastam.

Nagypapa mesél húsz év körüli unokájának.

- Fiacskám! Amikor én ilyen idős voltam, mint te, a barátaimmal Párizsban voltunk és nagyon jól szórakoztunk. Minden délben a legjobb éttermekben ebédeltünk. Végigettük az étlapot, és a legjobb borokat ittuk hozzá. Amikor jóllaktunk, fizetés nélkül távoztunk. A vendéglős és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, de jól elvertük őket.

Délután felkerestük a kocsmákat: finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk. Amikor jól berúgtunk, fizetés nélkül távoztunk. A kocsmáros és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, így őket is jól elvertük.

Esténként elmentünk a kupikba, minden kur*át meg_. Amikor kiszórakoztuk magunkat, elindultunk, persze itt se fizettünk. A madame és a felvigyázók persze utánunk jöttek reklamálni, de őket megint csak elvertük.

Éjszaka kipihentük magunkat, majd másnap újra kezdtük a kört. Ezt így csináltuk minden nap, míg Párizsban voltunk a haverokkal.

Az unokát nagyon feldobja ez a programlehetőség, összeszedi a haverokat, mesél nekik a nagypapa Párizsi kalandjairól és elhatározzák, hogy ők is kimennek szórakozni. Két hét múlva hazajönnek. Az unoka alig él, keze lába törött, feje bekötve.

- Mi történt veled, fiam? - kérdi a nagypapa.

- Elmentünk a vendéglőbe, bekajáltunk, beittunk, le akartunk lépni, erre a vendéglős megvert, mint egy lovat. Sebaj, délben elmentünk egy jó kocsmába, finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk, ám amikor fizetés nélkül le akartunk lépni, a kocsmáros és a haverjai irgalmatlanul megpofoztak. Este elvánszorogtunk egy kupiba, a nap fénypontjaként ke_féltünk egy jót. Megpróbáltunk lelépni fizetés nélkül, de a stri*cik kegyetlenül elvertek, ráadásul elszedték minden pénzünket. Nagyon rossz volt!

- Sajnálom kisunokám. Kivel utaztatok?

- A Neckermannal, nagypapa.

- Őket nem ismerem, mi annak idején az SS-el voltunk.