Szerinted is baromi poénos ez az írás?

:D 10 éves húgom nagyon utánozni akarja a nővérét aki rengeteg jobbnál jobb sztorit talál ki és ír a gépre Word-be. Nézzük, milyen egy *nem annyira jó* változat... xD

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ló. Ez a ló viszont nem volt közönséges, mert nagyon szeretett egy nagyobbacska patak mellett, a barátja, egy delfin mellett futni. A lovat Szandrának, a delfint pedig Szilvinek hívták. Egyszer az történt, hogy Szilvi a megbeszélt időpontban nem volt a találkozóhelyükön. Szandra úgy döntött, hogy felkeresi Bertoldot, a bölcs baglyot, s megkéri, hogy kémlelje a víz felszínét, hátha megtalálja barátját. A ló elindult, s útközben sok kalandot élt át. Na de ne haladjunk ennyire előre, mert elárulom hol van Szilvi. Vendégségben. Igen, igen, vendégségben. Nagyszülei hívták meg magukhoz. A kis delfin elfelejtett szólni barátnőjének. Most már visszatérhetünk a pici pacihoz. Sötét erdőn keresztül vezetett az útja. Nappal énekesmadarak énekeltek, éjjel varjak károgtak - nagy ijedelmére. Egy nap kiért az erdőből. Ennek nagyon örült, mivel már virágok közt volt egy réten. A rétet csak hallomásból ismerte, de örült, hogy a saját szemeivel is láthatja. Ekkor váratlan fordulat érkezik : egy EMBER! Szandra nagyon megijedt, s az ember csak közeledett, közeledett. A lónak földbegyökerezett a lába -pontosabban a patája. Végül elérte a két jövevény az ijedt állatot. A patásba ekkor visszatért a lélek, s ahogy megfogta sörényét idegen, furcsa érzés járta át. Mintha mostantól az emberé lenne, mintha már házi ló volna. E közben Szilvi a nagymamával, nagyapával teázgatott. Rádöbbent, hogy nem szólt a pacinak, s így kicsit félt, hogy milyen ötlete támad Szandrának. A lovacska e közben szembe fordult az emberrel, s döbbenten látta, hogy az csodálattal néz rá. Az ember egy gyermek volt, de nem félt. Látni lehetett a gyönyörű, szemében, hogy barátságos, kedves. Szája is tátva maradt ámulatában. Döbbenten meredtek egymásra. A kislány -mert lány volt- szája egyre nagyobbra nyílt, s hang is jött ki a torkán. Valami nagy fájdalom érhette. Mindjárt kiderül mi, csak előbb vessünk pár pillantást Szilvire. A delfin éppen lelkesen mesélt nagyszüleinek. -Nagyon jól érzem magam otthon, főleg mióta van egy barátnőm-mesélte lelkesen, nagymama és nagypapa delfinnek.

-Minden nap sokat játszunk együtt, de elfelejtettem szólni neki, hogy elmegyek, s így félek, milyen ötlete támad. Nem akarom, hogy bajba keverje magát, én féltem őt a gondolataitól.

-Nyugodj meg, nincs semmi baj, nyugodj meg!- nyugtatgatta a nagyi delfin.

-Nagyi! Te is tudod, hogy bármi történhet- kiáltott rá Szilvi a nénire.-Most azonnal hazamegyek. -Ne, kérlek ne menj. Egy évben csak egy-kétszer látogatsz meg minket!

-Igaza van a nagymamádnak.- szólt rá erélyesebben delfin papa.

Ez alatt Szandra összebarátkozott a kisfiúval, s elmondom, hogy mi okozta a fájdalmát. Egy méhecske. A méh megcsípte, de Szandra elűzte. Akart maradni, de tudta, sajnos tovább kell mennie. Ment-ment tovább, s elérte az odvas vén tölgyfát, ahol Bertold lakott, a bagoly. Bekopogott hát.

-Ki az, mi az? - hallatszott bentről egy hang.

-Én vagyok, a vadló - válaszolta Szandra. - Segítséget kérnék tő... -de a bagoly közbevágott. -Én csak tanácsot adok.- jelentette ki a tudós.

-Jaj, ne! Fölöslegesen jöttem el idáig?! -kiáltott fel a ló. -Na, na, azért tanácsot adhatok. -morogta a bagoly. -Mond el miben adjak tanácsot. És Szandra végül belevágott

-A barátnőm nem jelent meg reggel a megbeszélt helyen... S végül itt vagyok nálad. -fejezte be történetét.

-Értem- dörmögte a tollseprűre emlékeztető bagoly. Szandra csak most vette észre, hogy vendéglátója eléggé viharvert. Rögtön meg is kérdezte.

-Mért van ilyen összeborzolt tollazatod?- kérdezte a ló, majd gyorsan hozzátette.- Önnek.

-Látszott, hogy zavarba jött a tudós.

-Se... semm... semmi. Ne... nem... nem érde... e... ekes.- dadogta Bertold. -Csa...csak vi... vihar volt.

-Hol?- csapott le Szandra.- Mikor? Merre?- bombázta tovább kérdéseivel.

-Sajnos azt nem mondhatom el, titok.- jött meg az önbizalma a bagolynak. - Titkos helyen, titkos időpontban, és titkos út vezet a hely felé.- jelentette ki határozottan.- Nem mondhatom el.

-Kérlek, hadd tudjam meg!- kérte a patás.

-Nem- mondta szigorúan.- Ne faggass tovább.

-Jó, jó. Segítenél?-tért vissza a témához Szandra.-Meg kell találnom a barátnőmet.

-Menj a találkozóhelyetekre.- mondta bölcsen - Ott várd meg, de türelmes legyél. Ne menj haza míg nem találkoztok.

-És ha nem jön, akkor holnapig várjak?

-Igen, csak akkor menj haza ha holnap meglátod a holdat - az egészet - tette hozzá.

Eközben Szilvi szedelődzködött.

-Vissza megyek a találkozóhelyünkre.-mormolta félhangosan.

-Hogy mondod?- kérdezte delfinnagyi.

-Semmi, semmi- válaszolta a kis delfin.

-Sajnálom, hogy ilyen keveset voltál velünk.- sóhajtott nagymama.

-Igen, nagyon kár.- mondta nagypapi delfin is.

-Igen, tudom, hogy milyen kár, de ahogy már sokszor elmondtam muszáj megkeresnem a barátnőmet. Hát akkor sziasztok.

-Vigyázz magadra kicsim!-szólt még utána nagyapó.

-Oké, oké, pá.-Hosszú út állt előtte. Nem ment rögtön a házához. Előbb még akart venni magának egy delfinpálya matricát. Úgy gyorsabban odaér.

-Gyorsan megveszem, és megkeresem Szandrát. Milyen hideg van! - gondolta magában Szilvi. De nem ment ilyen könnyen... Meg fogok fagyni -gondolta magában Szandra is. -Miért pont most van ilyen hideg?...Na végre.- dörmögte magában, mikor behúzódott egy szikla alá.

...Adhatok még valamit?-kérdezte az eladó.-Maradjon benn egy kicsit!

-Köszönöm nem kérek semmit. De szívesen maradok. - felelte. - Nem lehet valami jó odakint. - pillantott ki az ablakon. Odakint egy fóka volt. Mivel jött a tél, egyre hidegebb lett, és nagyon hullámzott is a tenger.

- Honnan jött, és miért? - tudakolózott az árus. - Persze nem akarok tolakodó lenni.

- Á nem, nyugodtan kérdezhet. A Kanári-szigetekre tartok, a nagyszüleimnél voltam látogatóban.

Egyelőre itt tart (már 2 hónapja) :D:D Na ebből milyen épkézláb befejezést lehet teremteni... :D:D