Erdei táborba szivatások?

A korabeli görög történetírók forrásaiban "skaphe" azaz "lyuggatás" elnevezéssel illetett eljárás elsősorban a Perzsa birodalomban volt a büntetésvégrehajtás bevett formája. Lefolytatását azzal kezdték, hogy a célszemélyt egy fatörzshöz vagy csónakhoz rögzítették, majd vízen kívűl csak tejet és mézet adtak neki táplálék gyanánt, de azt nagy mennyiségben. Amennyiben nem akart éhen halni ezzel kellett élnie, de persze a kényszertáplálás is gyakori volt. Ezek hatására folyamatos hasmenés alakult ki, ami különösen vonzott bizonyos rovarfajokat, persze ezek egyébként is komoly érdeklődést mutattak a magára hagyott test iránt. A hatást fokozta ha a mézes, tejes masszát kívűlről is az áldozatra kenték. A bogarak a számukra értékes cukrokat nem gondosan lenyalogatva kezdték el fogyasztani. Nagy szerencséje volt a kikötözöttnek, ha idő előtt elhalálozott kiszáradásban. A módszer egyébként nem egyedi, több helyen fennmaradt híradás kelet-európai népekről, akik hangyabolyba ültették ellenségeiket. Gyaníthatóan a természeti törzseknél a mai napig vannak efféle praktikák.