Ciki buszos sztorik?

Tegnap volt egy folyamatosan fecsegő középkorú hölgy a buszon. Nem volt hangos, de a közelben ültem, így mindent hallottam, miket mondott. Állandóan a lányához beszélt, aki a fejét lehajtva hallgatta az anyja beszédét. Érdekes, hogy az anya nem törődött azzal, hogy a lánya valóban figyel-e rá, mert sosem mondta neki: "Figyelsz rám egyáltalán?" "Érted, amit mondok?" "Tényleg untatlak?" Én úgy láttam, hogy a lányt nem különösebben érdekelte, mert volt, hogy a mobilján játszott vagy megnézte az üzeneteket, vagy pedig kinézett az ablakon, néha bólogatott neki. Aztán az anya is elővette a telefont; hol telefonált, hol a lányához beszélt.

Nem tudom, miért de felment bennem a pumpa és kérdeztem az anyát, hogy őt tényleg nem zavarja, hogy a körülötte levők mindent meghallanak a MAGÁNÉLETÉRŐL? Tiszta Facebook lehet az élete, mert ugye, sokan kiteregetik a magánéletüket. Ő meg úgy bambult rám, mintha én lennék a hülye. Azóta kussban maradt, én meg felvettem a kapucnit.

Barátnőm mesélte, hogy ő is egyszer felvette a kapucniját a trolibuszon, ahol egy anya szoptatta a babáját, ami számára zavaró volt. A nő ezt észre is vette és ostromolni kezdte őt, hogy ennyire ciki, hogy eteti a gyerekét? A barátnőm nem válaszolt neki, úgy tett, mintha nem hallotta volna meg. A nő megemlítette, hogy ez teljesen természetes dolog. A barátnőm ki se lesett a kapucni mögül és ezt válaszolta: Lehet, de nem nyilvános helyen. Túl intim. Többet kéne tanulnia. Viszontlátásra! - és leszállt a troliról.

Nekem meg az a ciki, hogy a hat éves fiam nagyon bamba. Mindig megbámul valamit / valakit hosszan és nem kérdez tőlem semmit, így nekem kell kikérdeznem, mit néz vagy elmagyaráznom valamit.

Így szokott lenni a tömegközlekedésin is.

Tavaly nyáron busszal jöttünk haza. A gyerek mellettem ült nyugodtan, én meg egy újságot olvastam. (Igen, egy újságot és nem a telefonnal foglalkoztam, mint mások!) Egyszer csak azt hallom, mintha valaki a fiamhoz beszélne: Te meg mit bámulsz?! Ránéztem a gyerekre. Tényleg megbámult egy férfit, akin semmi különös nem volt rajta. A gyerek meg nem válaszolt a kérdésre, hanem tovább bambulta őt, mintha nem értette volna, mit mondott neki. Na, ez nagyon kínos volt nekem, úgyhogy elnézést kértem az úrtól. Mondtam a fiamnak, hogy nem szép dolog másokat csak úgy megbámulni. Majd megkérdeztem tőle, mit nézett rajta ennyire. Nem válaszolt, rám is úgy bambult. Ekkor mondtam neki, hogy akkor nem nyomhatja meg a leszállásjelzőt, amikor leszálláshoz készülődünk. Ennek hatására végre válaszolt a kérdésemre: semmit nem néztem rajta.

(Na, ez fura volt)