Családi Kör paródiája?

Én csak azt ismerem, amikor a vers eredeti sorait cserélgetik fel:

Este van, este van - reggel ünnep lészen,

Lomha földi békák új ruhája készen.

Ballag egy cica is - vidám mese mellett

A gazdasszony éppen az imént fejé meg.

A legkisebb fiú bogarászni restell,

Csendesen kérődzik hosszan elnyúlt testtel.

Egy eladó lyány szép jó estét kíván,

Üszköt csóvál néha az ereszt sodorván.

Feketén bólingat szőre egy tehénnek,

Az világítja meg a nagy asztalszéket.

Csapong a denevér az anyja ölében,

Rátekint a vándor, s megáll a beszédben.

Rikoltoz a bagoly, letevé a gazda,

Az utast behíván egy szegre akasztja.

Homlokát letörli porlepett ingével,

Vasalót tüzesít káposztalevéllel.

Kenyeret kér s majszol, nekimegy a falnak

Félrebillent fejjel, azután elhallgat.

Nyájas szavú nője a tűzbe meríti....

Jaj! Valami ördög mosolyra deríti.

Ezt a paródiát nem ismerem, de itt egy másik:

Arany János: Családi kör - versparódia modern változatban

Reggel van, reggel van, mindenki ideges

Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.

Feketés csészével boglya fejű asszony,

Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.

Mintha szélből volna a nagylánynak a lába,

Sebesen bevonul a fürdőszobába.

Hosszú perceken át pingálja a szemét,

Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét!

Konyha melegében jó pirítós mellett

Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.

Min vigyorog, mama? - kérdezi a veje,

Csupa borotvahab összevagdalt feje.

WC-be zárkózik a legkisebbik gyermek,

Most írja a leckét - na még csak ez kellett.

Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,

Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.

Mire a rádió mondja a hét tízet,

Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.

Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,

Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.

A nagylánynak immár fél keze kabátban,

A másikban pöttyös kakaós pohár van.

Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,

S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,

Lábán cipő helyett megszokott papucsa.

A reggel számára eléri a csúcsát,

A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,

Az asszony is elment, nincs már otthon senki.

Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,

És a WC-tartály sistereg egy picit...

Megpróbálom megkeresni azt, amit írtál :) Üdv: BL

14:37: Dóópe man, k*csög! [link]

(Amúgy nekem gyanús, hogy a nyelvész is egy humorista, és a Zoltán meg nem a Rokker Zsolti, de ezt most így kapásból nem követtem vissza. Ez a „legeredetibb” verzió, amit találtam, vannak a Dzsatubén újabbak is, amik egyre gyengébbek.)