Sikerült ez már valakinek? (lent)

Lefeküdtem az ágyamra,

Jobb kezemben bal bokám,

Varázsszót mondtam magamba§

S csodálkoztam a csodán,

Egy zöld hajó úszott elém

Smaragdból kifaragva,

És ott állt a fedélzetén

Múltnak s jövőnek anyja,

Aprócska volt a termete,

Zöld haja a földig ért,

Mazsolányi volt két szeme,

Több száz évvel mindig élt,

Arca, mint aszott mazsola,

Fénylett, mint csillogó víz,

Elárulta bölcs mosolya:

Ő nem más, mint Mazsoiz.

Elárulta a jövőmet,

Ami nektek sem titok:

"Ki költő volt, az költő lett!"

Aztán hátat fordított.

Éjfél egyre járt az idő,

A fán bagoly huhogott,

Zene szólt, halk és rémisztő,

Zúgó zápor zuhogott,

Tovaszállt a smaragdhajó,

A képzelet tengerén,

Vele vén Mazsoiz anyó,

Mire felébredtem én.

Jött a reggel, s én kiléptem,

Szemem lett ámuló, hisz

Találkoztam vén némberrel:

Ő volt a jó Mazsoiz!