Mi a legviccesebb dolog amit valaha csináltatok?

Metrokocsiban vagyunk. A két ajtó közötti egyik hosszú padon öten ülnek. Mindenki olvas; egy középkorú hölgy az ajtó melletti jobb oldali ülésen újságot, mellette egy úr könyvet, arrébb fiatalok mobiloznak, SMS-eznek. Mindenki csendben van, csak a hangosbemondó hangját hallani; "Árpád-híd. Az ajtók a jobb oldalon nyílnak." Felszáll egy joviális öregúr és megáll az újságolvasó hölgy előtt a felső csőben kapaszkodva. Lepillant a hölgyre. - Kissé zilált az öltözete. – Gondolja, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. - Az én időmben ilyen slendriánul felöltözve nem mehettünk ki az utcára. - Gondolta, de nem szólt semmit, csak bámult maga elé. "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak. Következő megálló a Zách utca."

A hölgy letép egy darabot az újságjából, jobb kézbe fogja és maga alá hátranyúl, miközben testsúlyát a bal oldalára helyezve kissé megemeli a segge jobb partját. Jobb kézzel kitörli a fenekét, feláll, meghúzza a bal oldalon lógó fogantyút és miközben a WC tartály semmivel össze nem téveszthető hangját halljuk, lecsukja a WC fedelét. Felhúzza a bugyiját, leereszti a szoknyáját, majd kissé megigazítja a ruházatát és leszáll a Zách utcánál, ahová közben befutott a kocsi.

Az úr szemmel láthatóan döbbenten figyeli az eseményeket, amelyekbe bénultságában nemhogy beleavatkozni, de megszólalni sem tud. Az ámulattól sokáig nem tud felocsúdni. Aztán a következő megállóban leszáll és sokáig néz az elhaladó metrókocsi után…

Középkorú házaspár hatalmas, világos, nulladizájnos nappalijában vagyunk. Minden hófehér, a bútorok, a huzatok, a falak, minden. A nappali közepén elegánsan, de egyszerűen öltözve állnak. A férfi 50-es, enyhén őszülő, rövidre nyírt hajú, enyhén pocakosodó. A nő 45-ös, karcsú, ápolt enyhén hullámos gesztenyebarnára festett haja kecsesen omlik alá. Egyszerű sötét szövetruhát visel, tűsarkú cipő a lábain.

A férfi a nőt átkarolva várja a belépő fiát és kedvesét, akit most fog bemutatni a szüleinek.

Belépnek a fiatalok.

A lány rendkívül csinos, határozott jelenség. Szőke haja bársonyosan omlik derekára. Nem több 20 évesnél. Világos kartonruhát és körömcipőt visel. Kis táskája a vállára vetve. Kézen fogja a fiút, aki egy kicsit gyámoltalanul lép a szülei elé.

Vastag fekete keretes szemüvegén csillog a fény. Sötét, kinőtt öltönye nadrágjából elővillan hófehér tenisz-zoknija. Zavartan topog, testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi és arcán idióta mosollyal mered hol a szüleire hol a padlóra.

- Drágám mire vársz? Mutass be a szüleidnek! - Csilingeli a lány.

A fiú bizonytalanul kifűzi jobb kezét a lány baljából, majd ökölbe zárja és karját könyökben behajlítva, középső ujját egyenesen az ég felé tartva egyre gyorsuló mozdulattal felemeli. Eközben arckifejezése bizonytalan kerekszemű kérdőből határozott eltorzult arcú ajaklebiggyesztetten fenyegetővé változik...