Hogyan lehetne folytatni ezt a thriller történetet?

Az idős hölgy megkínálta Mr. BKB-t, mire nagy meglepetésére BKB úr elfogadta az itókát. Úgy tett, mintha ivott volna, majd elkezdett udvarolni a nénikének, akiről kiderült, hogy Mrs. Mirabella Austin-nak hívták.

Az öreglány minél többet ivott, annál inkább elhitte, hogy ő egy vonzó , fiatal lány, ezért Mr. bogárkolbászböllentyűt bizalmába fogadta.

Meghívta őt a kis, szűkös, bogaraktól hemzsegő, pókokkal teli padlásszoba-lakásába, ahol már vagy 30 éve éldegélt magányosan. Mr. Austin-t ugyanis Afganisztánban felfata egy taliga talibán liba vagy jó 30 éve.

Az öreg hölgy vetkőzni kezdett, mire BKB megígérte, hogy ő is siet majd az ágyába. Ehelyett azonban mást akart beiktatni a hölgynek, mégmeg a vadásztőrét.

Mrs.Austin-t ugyanis nem a pénzéért, hanem a bogaraiért akarta eltenni láb alól, hogy azokból az ízeltlábúakból kolbászt és darált húst készítsen étteremláncolatok számára. Ezért, ha a ismert étteremlánc hamburgereit vagy csibeburgeit eszitek... azzt valójában ne kérdezzétek.

Mr. BKB tehát közelített a bódult, félig meztelen, idős hölgy ágyához, felemelte a kését, mire...

A néniket átváltozott óriási fekete özveggyé, amelynek külső, kitines vázát se lövedék, se szúr-vágófegyver nem fogta.

BKB. elkezdett viaskodni vele, Mikor a beste óriáspók hálót akart szőni köré, de ő átvágta a fonalakat, A bestia pók azonban igyekezett méreggel megbénítani BKB-t. Kapott is egy jó adag dózist, de ezt túlélte, úgy, hogy sikerült tőrébvekl eltalálni a gyenge pontját a fejtort és a potrohot összekötő iizmokta. Átvágta azokat, mire az óriási fekete özvegy elpatkolt. Ahúsát természetesen feldolgozták, a bőre pedig: mivel gólyóálló, tűzálló, vízálló és ütésálló volt, azt is felhasználta BKB.

BKB-nek ugyanis volt egy lánya: Stacy. Szőke, fehér bőrű, nagy, kék szemű rendkívül csinos teremtés volt, aki rettentően unta, hogy minden férfi ki akar kezdeni vele. Ezért tanult mindenféle harcművészetet, hogy megvédje magát, és ezért szerette az olyan ruhákat, amik eltakarták az egész testét. Még a legmelegebb nyáron is pufajkás overált, símaszkot és vastag, egyujjas kesztyűt hordott otthon is, és akkor is, ha az utcára kilépett.

Mr. BKB így a lányának csináltatott a fekete özvegy bőréből egy teljes testpáncélt. A szőkeség élvezettel öltötte fel új kosztümjét, ami megnövelte amúgy se kicsi erejét, gyorsaságát és kitartását. A fekete, bogárfej-szerű páncélmaszknak a szemlencséi vörösen világítottak, így Stacy sötétben is látott. Az ottani bűnesetek száma valahogy jelentősen lecsökkent, és az környékbeli emberek igen gyakran láttak repülő rosszfiúkat, akiket a furcsa ruhás csajszi tanított arra, hogyan küzdjék le a gravitációt néhány jól irányzott ütés segítségével.

Látta azt is, hogy apja rosszul lett a , mert akkor kezdett hatni a fekete özvegy mérge, Stacy hiába hívott apjához orvosokat. hiába ápolta gondosan, az öreg hosszas lábadozás után, soványan, sápadtan magához hívta gyermekét a halálos ágyához. Reszkető kezével megragadta lányának kezét, amin rajta volt a páncélozott bokszkesztyű, és úgy eskette meg Stacy-t, hogy bosszút áll azon a szervezeten, ami ezeket a fekete özvegyeket, és más , óriási bogarakat állítja elő, génmódosítás útján.

A (most már néhai) bogárkolbászböllentyű ugyanis ennek a szervezetet a Buggung Corporation-nek volt valamikor a dolgozója. Eredetileg ezeket a bogarakat és más rovarokat ugyanis a környezetbarát közlekedés kifejlesztésére akarták használni. Minden rendben ment addig, amíg az addigi főnök fia, a csontvázarcú Bert Strudel át nem vette az irányítást. Egyébként csak fogadott fiú volt, és az apa is valahogy olyan tüneteket produkált halákla előtt, mint Mr. BKB:

A gonosszá szervezetből Mr. BKB kilépett, és így lett belőle bogármészáros, azaz bogárkolbászböllentyű, és most ezt az örökséget átadta igencsak különc leánykájának, akit páncélja miatt már csakis Coraza Negrának hívtak, mivel rengeteg volt abban a negyedben a spanyol ajkú lakos, akik amúgy szerették a csajszit minden különcsége ellenére, hiszen Coraza Negra, eltekintve az akkori szokásos harcművészeti versenyeket vagy a rosszfiúk elagyabugyálását leszámítva, a légynek se ártott, mitöbb jószívű és segítőkész volt.

Az se váltott ki nagyobb feltűnést, hogy mindenhová abban a borzasztó fekete páncélban flangált, elvégre arrafelé úgyis sok luchador, azaz álarcos harcos bóklászott.

Most viszont olyan kihívás elé nézett, amihez képest egy bűnbanda felszámolása könnyed kis pikniknek számított. (folyt. Köv)

Tejuano kocsmájában a férfiak eközben békésen iddogáltak, amikor egy csapat rabló betört, és az aznapi bevételt helyett cukrot követeltek.

A vén Tejuanónak kedves volt az élete, hozott is a raktárból két zsák kristálycukrot, mire a különösen rosszarcú rablóvezér fekete borostáiból csápok ugrottak elő, hogy azzal ízlelje meg a kristályos édességet.

--Ez nem elég édes!-- sziszegte ellenszenves hangján, majd átváltozva óriási csótánnyá, nekiesett a vénembernek, hogy kiszívja a vérét. Ugyanígy bandája többi tagja is átváltozott mindenféle ocsmány ízeltlábúvá, megegyék a vendégeket, (mármint azok, melyeknek rágó szájszervük volt), vagy kiszívják a vérüket (a szúró-szívó szájszervekkel rendelkező egyedek)

A hadsereg, a rendőrség, a katasztrófaelhárítók nem tudtak ellenük tenni semmit, hiszen mindnek olyan külső váza volt, ami ellenállt minden külső beavatkozásnak. Ekkor egy csapat Luchador vette fel velük a harcot élükön a Coraza Negrával, azaz Stacy-vel, aki a világért se vette volna le vastag, fekete páncélját, ijesztő, világító lencséjű, vértezett maszkját (ami gázálarcként is működött), és nahy, fekete, egyujjas kesztyűjét, ami szintén fémmel volt megerősítve. Félelmetes öltözékétől mindössze akkor szabadult meg, amikor fürdött vagy a fejvédőjének respirátorától és kézvédőitől, mikor táplálkozott.

Szóval neki és embereinek kellett ezekkel a férgekkel felvenniük a harcot, ami nem volt könnyű . Az álarcos harcosok azonban vezérük utasítására (aki telepatikusan kommunikált velük, mert a rendes beszédet a maszk lehetetlenné tette). Coraza Negra kiadta a parancsot, hogy csakis a rovarok izomszalagjait vegyék célba késeikkel, tőreikkel és machetéikkel, amik szabadon vannak.

Így az álarcos harcosok hangos kurjantással vetették bele magukat a bunyóba.

--Ki rendelt féregirtást?--poénkodtak, miközben szétszedtek egy csomó génmódosított csúszómászót, amiknek a maradéka visszavonulót fújt. A maszkos harcosok győzelmi kiáltásaival lett tele a kocsma, Coraza Negra azonban komor maradt. Odament a haldokló Tejuano papához, majd letérdelt mellé.

--Te vagy az utolsó reményünk.-- hörögte az öreg--Semmisítsd meg őket! Pusztítsd el mind!

--Úgy lesz, Don Tejuano-- erősítette meg a lány a maga néma, mégis mindenki által érthető hangján, majd mikor az öreg kocsmatulaj távozott az élők soraiból, lefogta a szemeit.

A rendőrség ekkor kijárási tilalmat rendelt el a civil lakosok körében, és bekövetkezett a szükségállapot.

Hősnőnkre azonban ez nem vonatkozott, hiszen a fegyveres testületek is elismerték: ő a legjobb ezek ellen a férgek ellen.

Annyira nem vonatkozott rá, hogy egy éjszaka bekopogtatott Alfredo Eugenio Juan Miguel Jesús Salvador Julio Caesar Angelo Ramirez del Costador Montegro Silvano Alvararez y Santo Domingo del Cuellar-hoz. (Nem tudom , mit felejtettem ki a srác nevéből, mindenesetre csak úgy emlegették: Ali)

Ali nagyon nagy koponya volt: mindenhez értett, csak műszaki legyen, lehetett számítógép, autó vagy fegyverek.

Ahogy a srác ajtót nyitott, egy pillanatra megijedt a fekete maskarát viselő lánytól, majd megkönnyebbülten sóhajtott egyet:

--Te vagy az, mi Corazón?

--Helló, Ali!-- üdvözölte a lány-- A segítségedet kérném

--Neked bármit.

Azzal hosszas szerelés és hegesztés után spéci járgányokkal és fegyverekkel hagyták el a srác műhelyét.

Felfegyverezték a lány embereit, azzal útnak indultak, hogy bogárkolbászt csináljanak néhány kellemetlenkedő ízeltlábúból.

Ahogy a 66-os úton suhantak végig a páncélozott, tuningolt két- és négykerekűiken, egy csapat óriási harlekinkatica támadta meg őket. A harcosok előkapták lézerágyúikat, (úgy látszik ez a fegyver hatott a dögökre), és azzal kezdték lőni a pöttyös undokságokat. Coraza Negra is elővett a kocsi hátsó üléséről egy vállról indíthatós, (amit egyujjas kesztyűben is tudott kezelni), kipécézte a katicahorda vezérét, és azt küldte meg egy töltettel.

Ezalatt a konvoj szélén motorozó Kék Villám nevű harcost megtámadta egy sárga hátú katica, de úgy, hogy a kék ruhás és álarcos fickó leesett a járgányáról és kisodródott az út menti homokba. Ám nem azért hívták Kék Villámnak, hogy tétlenül heverjen, és hagyja, hogy egy pöttyös hátú féreg szétmarcangolja! Felkapaszkodott támadója hátára, úgy kezdte ütni a sárga katica fejét míg az meg nem adta magát, és engedelmes hátasállattá nem vált, mely elvezette a harcosokat a Buggerung Corporation támaszpontjára. Mindenki tapsolt a Kék Villámnak és hőstettének, különösen a Vörös Démon, egy női luchador, aki vörös álarcot, ugyanilyen színű bőrfűzőt, kesztyűt és magas sarkú csizmát viselt, ami tovább nyújtotta amúgy is karcsú alakját és hosszú lábait. Ő egy felspécizett, fedélzeti gépfegyverrel megspékelt Harley Davidsonon ült, és látta, ahogy egy visszavonuló katca potrohából egy képernyő nyílik elő, amiben megjelenik a koponyaarcú, sápadt Strudel, a maga ocsmány, gonosz vigyorával.

--Semmi esélyetek, maszkos nyommerek!

Coraza Negra kívánt neki magában valami nem túl szépet, amit nem kötött senki orrára még telepatikusan se.

Miközben hőseink folytatták útjukat, Bert Strudel a titkos földalatti laborjában (mert az minden elmeháborodott tudósnak van), nagy kémcsövekben továbbfejlesztett bogárlárvákat tenyésztett, melyeknek a génkészletébe cápa, pitbull és Adolf Hitler-DNS-eket vegyített, hogy még kegyetlenebbek és még félelmetesebbek legyenek, azonkívl (ha nem is nagyon), de gondolkozzanak. Strudel-t fehívta egy kopasz, kék bőrű úrlény, Riviza, aki éppen a békés Azurea bolygót akarta megtámadni, és neki is kellettek eek a GMO bogarak.

--Rendben, Rivi.-- bólogatott Strudel--Megkapod a petéet, csak most van egy kis porszem, ami lassítja a gépezetet.

--Porszem?!-- hörgött az űrlány-- Miféle porszem?

--Ez lenne az!-- küldött Strudel egy képet Coraza Negráról a földönkívülinek, mire a kék pőrű ocsmányságot kiverte a hideg a fekete páncélt és maszkot viselő amazontól

--Ezt nevezed kis porszemnek?-- hőkölt--Hiszen ez egy Martians bolygóról jött tömegpusztító gépezet!

--Ugyan, Rivi!-- vigyorgott Strudel-- ez csak egy bogaras csaj, aki szeret beöltözni. Ne ellenfél a bogárkáim számára.

Az ellenfél alábecslése a legnagyobb taktikai hibák egyikének számít. Ezt bárki tudja , aki már volt katona, vagy aki már készült valamilyen meccsre vagy tárgyalásra Strudel se fogta fel, hogy hőseink már kijátszották a robbanó termeszakna-mezőt, ami valóságos tűzijátékot játszott körülöttük és az elektromos pókhálókból szőtt szögesdrót kerítéseket, és már megközelítettk Strudel erődjét.

Járgányaikkal megálltak az erőd falánál, és vártak. Ekkor megjelent Coraza Negra gépe előtt Ködfantom. Illedelmesen meghajolt, és így szólt:

--Megérkeztünk, mi reina.-- A főbejáratot két háromméteres orsszarvúbogár őrzi, és egy tucat szarvasbogár áll készenlétben.

Az ablakoknál lóméretű szúnyogok röpködnek gyémántfejű szúró-szívó szájszervvel.Ha egy olyan valamelyikünkből vért szív, annak annyi. Vannak titkos, földalatti bejáratok is, azok körül viszont férgek hemzsegnek. Káposztalepkék hernyói meg cserebogár pajorok.

--Rendben van.-- bólintott a fekete páncélos lány-- Akkor te, Aranybölény, Pörölyököllel, Vörös Démonnal és Kék Villámmal a főbejáratot támadjátok. Villám: te úgyis tudsz pár trükköt, el tudod terelni azoknak a buta bogaraknak a figyelmét, ti pedig tudjátok a dolgotokat.

A kolosszális méretű félig indián Aranybölény befeszítette karizmait, és nevéhez méltón fújtatott egyet.

Pörölyököl erején demonstrálása végett behúzott egyet a vár falának, mire azon a helyen egy jó nagy mélyedés keletkezett. Kék Villám és Vörös Démon eközben szerelmes pillantást vetettek egymásra.

CN folytatta (természetesen telepatikusan, hogy hangszálait kímélje, másrészt így az érintettek mindenképpen megkapják az üzenetét:

--Fantom, te menj Pillangókisasszonnyal és Mintazatommal a hátasó ablakon át. Ezeket vigyétek magatokkal!

Erre Ali kiosztott nekik néhány tartálynyi rovaritót és légzőkészülékekekt.

Fantom, és a félig japán, lila kimonós, pillangóálarcos lány meghajoltak, miközben Mintazatom a respirátort próbálta fel.Mintazatom a gázálarcot próbálta fel.

--Legálább egy kicsit olyanok leszünk, mint te, mi reina-- állapította meg.

--Én magam a földalatti üregeken keresztül megyek. Rám mit vezérre onnan számítanak a legkevésbé.

--De úrnőm!-- szólalt meg egy barna jelmezes birkózó-- Az nagyon veszélyes

--Ne aggódj!-- válaszolt CN-- Tudok vigyázni magamra.

Végül is simkerült mindenkinek behatolnia. CN magárra hagyta Alit néhány fegyveres őr társaságában, így ment le Strudel legveszélyesebb , legfélelmetesebb férgei közé irtást rendezni köztük. A jóképű, bár kissé félszeg, de zseniális srác aggódva figyelte, hogyan távozik a fekete páncélos lány, akit teljesen szívébe zárt.

Ezalatt Kék Villám elterelte a főbejárat őrzőinek figyelmét, mire a többiek behatoltak. Vörös Démont egy hősködő cincér gáncsolta el, bajusz-szerű csápjával, mire a lány földre zuhant. Ahogy fel akart állni, észrevette, hogy letört az egyik csizmájának a sarka.

--A 600 dolláros olasz topánkám! Ezt még megkeserülöd!

Szerencsétlen rovarnak ez volt az utolsó éjszakája.

Miközben Aranyböléény és Pörölyköl az orrszarvúbogarakat ütötte ki, Pillangókisasszony és Ködfantom az ablakon át surrantak be . Lefújták a szúnyogokat rovarirtókkal, mire Fantom bevetette emberfeletti erejét, és az egyik döglött szúnyog orráról leszedte a gyémántfejet, és sebtében gyűrűt csinált belőle.

Letérsdelt a lila kimonós lány elé, és megkérte a kezét. mire Pillangókisasszony a lila, lepke formájú álarca mögött pironkodva igent mondott.

A romantikának azonban itt vége lett, mert fel kellett készülniük az újabb szúnyoginvázióra. A szerelmes pár áriát énekelve osztotta a halált az óriási csúszómászó és repülő ízeltlábúaknak.

De vajon mi történt hősnőnkkel? Miután lement a barlangba, egy csomó féreg tekerte jkörül aze gész testét. errő ő összehúzta izmait, mire páncéljából tüskék lökődtek ki, így vetett véget támadói életének. Ahogy azonban a barlang gyomrába ért, egy mesterségesen megvilágított, zöldellő rétet látott, óriási, tarka virágokkal. Ő valahogy úgy érezhette magát, mint Alice Csodaországban. Látta, ahogy egy lapulevelet hernyók rágtak, miközben egyet, a legkisebbet elmartak maguk közül. CN megsajnálta a kis elesett teremtményt, ami akkora volt, mint egy jólfejlett kölyökoroszlán, és maga kezdte el etetgetni. Tudta azonban, hogy nem sokáig babusgathatja védencét, tovább kellett mennie a feket özvegyek barlangjába, ami Strudel erődrendszerének legféelmetesebb és legsötétetbb helye volt. Ő, hála infrakamerás védőszemüvegének, látta, hány óriási fekete pók mászkál arra. Alattomban leválasztotta néhányank fetorát a potrohától a kesztyűjéből előuhró tőrök segítségével, miközben a fekete özvegyek semmit nem vettek észre, mivel az ő páncélja is egy ilyen pókszabású bőréből készült, azt hitték róla, hogy egy közülük.

Ám ahogy leirtott minden fekete özvegyet, és kiérta barlangjukból, egy rendesen megvilágított, fekete folyosóban találta magát, ahol egy idős asszony fogadta őt (pont olyan, mint amilyen az apjával végzett annak idején!) Ez az asszony szintén Mrs Austin-ként mutatkozott be, és elmondta neki, hogy ismerte az apját.

Ahogy az öreg hölgy kedéklyesn elbeszélgetett vele, titokban a folyosó falán m,megnyomott egy gombot, mire a folyosó padlózata eltűnt. Egy óriási szakadék jelent meg a lábuk alatt, melynek fenekén undorító, zöld, világító, savas nyálkát termelő méregférgek csúszkáltak.

--Akkor most itt maradunk?-- kérdezte CN, mire az idős asszony így szótz:

--Én maradok-- itt átváltozott fekete özveggyé, majd csápjaival belökte szerencsétlen teremtést a szakadékba-- Te pedig mész!-- vinnyogta sziszegő, rekedtes hangján

Ő volt ugyanis Mortella, Fektet özvegyek királynője. annak a fekete özvegynek a húga, mely megölte Coraza Negra apját.

CN eközben zuhant a szakadékba. De ahogy földet ért volna, egy hatalmas szivárványlepke érkezett a segítségére. Ez volt az a kis hernyó, akiről a páncélos csajszi gondoskodott.

A gyönyörű, kékes színekben játszó szárnyú lepke felvette hátára hősnőnket, úgy repültek fel, de előtte még CN levágptt egy méregféregnek a fejét, azt megtöltötte savval, úgy repültek a szakadék fölé. Így találták szembe magukat a fekete özvegyek királynőjével, amely megint meg akarta támadni őket mérgével, de amint nyitotta volbna száját, a lány egy jól irányzott dobással belehajította a savval teli féregfejet, mire az óriási fekete pók ott fordult fel.

A lány vastag, fekete egyujjas kesztyűs kezével gyengéden megveregette hátasa fejét, és telepatikusan odasúgta neki, találják meg Strudel laborját.

Az ocsmány, csontvázarcú tudós, képén kaján vigyorral várta őt, miközben legújabb génmódosított bogarai a többi luchadorral viaskodtak.

--Elkéstél, kis bogaram-- röhögött az őrült tudós.

--Miért?-- kérdezte CN, mire Strudel elmondta, hogy rovarjai már mindenhol ott vannnak a világ összes pontján, magukat embereknek vagy házi kedvenceknek álcázva.

A többi luchador együttes erővel legyőzte ugyan a cápa,-krokodil, és Hitler DNS-ekkel felturbózott dögöket, és az őrült tudóst is elvitték az Ali által kihívoptt rendőrök, de már nem lehetett tenni az ellen, hogy a bogarak közénk épültek.

De miért is szeretett Coraza Negra telepatikusan kommunikálni, ahelyett, hogy a hangszalagjait meg az arcizmait fárasztotta volna a beszéddel? Mert így akár az egész emberiséghez beszélhetett a világon mindenhol. és mindenki, lehetett bármilyen anyanyelvű, megértette őt.

Így tehát egy szónaklatott mondott a világ minden emberének, amiben tájékoztatott mindenkit, hogyan ismerhetik fel a bogarakat, és hogy hogyan védekzhetünk ellenük. Az egész emberiség egy óriási hangyabolyként viselkedett, kollektív tudattal, melyben ő Stacy Whiteridge, alias Coraza Negra volt a királynő. Így adtunk a bogaraknak cukor helyett sót, amitől kiszáradtak, így fújtuk le támadóinkat az utcán Chamotoxszal, és így pusztult ki az összes Strudel-féle génmódosított csúszómászó.

Kék Villám Vörös Démonnal, Ködfantom pedig Pillangókisasszonnyal ölelkezett össze, miközben CN kikapcsolta maszkjának világító lencséit. ALi ekkor látta, hogy a lánynak milyen szép, akvamarinkék szemei vannak.

A világ megmenekült, a szerelmesek egybekeltek, hősnőnk pedig Ali kedvéért olyasmit tett, amit eddig soha: könnyű, nyári ruhában és amagassarkú szandálban ment a fiúval egy bálba. Még egy csókjeklenet, és vége a mesének.