A csikló egy mítosz? :D

Nem.

Az az aranyszőrű csik(l)ó.

Igen. Elmesélem.

A csikló története egy messzi-messzi falucskában kezdődik, valahol a tőgyhegységen túl, ahol az aranysárga víz ellett meg és ered ki, ott, annak tetejében élt két jó barát: Zazi a zebra, és a Huncut sikló.

Egy derűs tavaszi reggelen, amikor az előzőleg éjszaka bepállott pinaszőrökre kajánul kiült harmatcseppeken át megtört a napfény, a csillogás elvakította a kedves csíkos zebrát, aki a sikló barátjához tartott éppen. Mivel immár vak volt szegény 4 lábú pára, megbotlott a szeméremdomb tetején, és a lejtőn legurulva telibekúrta a szegény síkos siklót, akinek nyálkás, nyúlós váladékán tovább csúszva tartottak lefelé. Szegény paci akkorát b a szódott a lejtő végén levő kis bőrbuckába, hogy leestek a csíkjai, a szerencsétlen huncut siklóból meg minden nedv kipréselődött (amit élvezett is különben). Elemésztette őket a felhám bőrkitüremkedése, és ott is döglöttek meg. Emléküket őrzi a sírhelyük elnevezése: csikló.

Legközelebb mikor a csiklóra néztek, emlékezzetek meg a zebráról meg a siklóról. Miattuk nevezzük így, és miattuk nedves a punci.