Ha alapítok valamit, akkor az alapítvány. De ha telepítek, akkor az meg telepítvény?

[link]

Édes, ékes apanyelvünk

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót”,

ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.

Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,

nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.

Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,

amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.

Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?

Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?

Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;

hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,

nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;

amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.

Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.

Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.

Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,

kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.

Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!

Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.

Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje – vagy talán a fője?

Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,

reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.

Nemekből vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,

országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,

néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,

asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:

mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,

estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.

Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem,

mint a dinnye megértem,

anyósomat megértem…

én a pénzem megértem.

Hibamentes mentő vagyok.

Szőke Tisza pertján mentem:

díszmagyarom vízbe esett,

díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.

Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.

Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,

hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.

Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,

hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,

nevét írják vörös tussal,

lezuhanyzott meleg tussal,

prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.

Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.

Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:

első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Földmérő küzd öllel, árral;

árhivatal szökő árral,

ármentő a szökőárral,

suszter inas bökőárral.

Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,

lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.

A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,

magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.

Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.

Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.

Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?

Egyesben a vakondokok “vakond” avagy “vakondok”.

Hasonlóképp helyes lesz a “kanon” meg a “kanonok”?

Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.

“Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.

Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;

merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!

Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?

Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;

nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –

külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!