Mi volt az a vicc, amin a legjobbat röhögtél?

Hogy ismered fel a tűzoltót?

Elég gyorsan.

Idősebb, kb. 40 körüli kollégával mentünk szünetben a kávézóba:

Amikor beértünk oda, a többiek (körülbelül 10 ember volt) elhallgattak, újak voltunk, nem ismertünk senkit.

Bedobtuk a pénzt az automatába, türelmesen, csöndben vártunk, közben mindenki minket néz. Valamiért a kolléga elkezdett jó hangosan röhögni, de kb. olyan szinten, hogy levegőt is alig kapott, öreges, papis röhögést képzeljetek el, aki levegőért kapkod :'D

Nem bírtam visszatartani, én is elkezdtem röhögni :D

A többek csak csendben néztek, rezzenéstelen arccal.

Na ott biztos az volt az első benyomás, hogy ezek most szabadultak a diliházból:)

Utólag kiderült, hogy azon röhögött, hogy itt mennyire komoly emberek dolgoznak.

Na ez azóta valahogy berögzült a tudatomba, ha valami olyasmire gondolok, akkor nem bírom visszatartani a nevetést.

Akkor sem, amikor komolynak kéne lennem

Egy nő hazavisz egy hazugságvizsgálót, ami ha valaki hazudik,sípol.

A gyerek hazaér az iskolából.

- Hányast kaptál fiam?

-Ötöst anyám! B í í í p Hármast! B í í í p -Jó...egyest.

-Anya : Bezzeg amikor én iskolába jártam,sose kaptam egyest!B í í p

-Apa : Bezzeg amikor én iskolába jártam... B í í í í í p. . .

-Apa, nem jártál iskolába?

-Ne szemtelenkedj fiam, az apád vagyok! B í í í í í í ííííííííp !

A fiam negyvenfokos lázban ég, természetesen a tőlem örökölt, öklömnyire duzzadt lángoló mandula lüktet a torkában. Irány az ügyelet. Egy nagyon kedves, nagyon sovány doktor bácsi fogad. Rövid vizsgálat után neki sincs más diagnózisa, mint amit mi már sejtettünk: Tüszős mandulagyulladás. Jön a kérdés, hogy mivel próbálkoztunk a láz csillapítására.

Mondom, Panadoll sziruppal. Erre Ő felhorkant: Az szart sem ér! Ilyen magas láz esetén kúpot kell adni a gyereknek. Összerezzentem, mindenem megfeszült, Azonnal felvillan gyermekkorom fent említett időszaka, mely a mai napig rémálomként kísér. Tehát a fiammal is megtörtént az eset ugyan úgy, mint anno velem. Jogosan kérdezhetik, vajon miért is írom le ezt az akár mindennaposnak mondható történetet?

Okulásként, mert több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsem, amit még gyerekfejjel nem tudhattam, csak sejtettem: ha sokat nem is használ, de a kúp az legalább éri a szart…

[link]

Az árkádban a kajáldákhoz érve zárás előtt pár perccel megkérdeztem az eladót, hogy ilyenkor van-e félár.Azt mondta nem.

Megkérdeztem, hogy mit csináltok ezzel a sok étellel?

Azt válaszolta hogy kibasszuk :)))))))))