Ej, mi a kő, tyúkanyó kend?

Kend

(névmás, főnév)

1.

Régies: Ismeretlen megszólítása a személy neve helyett. Parasztemberek, (falusi) kisemberek, főleg férfiak udvarias megszólítása egymás között, különösen ha egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismerik egymást.

Most kend mondja el, hogy mit gondol a dologról. Majd akkor elmondom, ha előbb kend kezdi a beszédet.

2.

Régies: Rokon megszólítása a személy neve helyett. Rokoni kapcsolatban vagy közeli ismeretségben levő parasztemberek között a tegezésnél több tiszteletet, megbecsülést kifejező megszólítás, főleg idősebbekkel szemben, házastársak közt az asszony részéről a férjjel szemben.

Kend mit szeretne vacsorára? Hát kend hová megy?

3.

Régies: Lenéző megszólítás a személy neve helyett. Fölényeskedő megszólítás parasztemberrel, cseléddel, alacsonyabb rangú (földműves) alkalmazottal szemben.

Na, kend fogja az embereit, aztán munkára! Hát kend meg mit akar?

Eredet [kend < középmagyar: kend, kegyed, kelmed (ön) < ómagyar: kegyelmed, kegyelmességed < kegyelmes úr < kegyelem]