Ej, mi a kő, tyúkanyó kend?

Eredetileg ez az Apám kakasa versből való, csak a feministák mindent összekuszálnak.

:)

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodácsol,

S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsűlje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhusra,

Élj a tyúkkal barátságba'...

Anyám egyetlen jószága.

Vác, 1848. február

Egy volt osztálytársam lefordította a vers elejét "sone fire?" stílusban, angol óra utáni szünetben, hogy a külföldiek is élvezhessék a magyar költészetet.

Hey, what the stone, You chicken mother,

You are living here the house inner?

I see, only that good God gives goods,

how carried your thing up to the roofs.

Most németül:

Oje was für Steinchen! Hänchenmutti, wohnen Sie hier im Zimmer drinnen?

Schau mal, Das Gott ist doch gut,

gibt gutes, weil du mit deiner Sache so hochgetragen wurdest.

Jöhet francia :)

kő:

főnév követ [e], köve [e] v. (-je) [e]

1. Általában szilárd ásvány v. kőzet, kül. vmely kemény, törhető, de nem nyújtható, tűzben el nem égő ásványi anyag.