Veled utaztam? Veled?

Azért bemásolom az egyik privátot amit kaptam, ezt mindenkinek látni kell:

“ Széles mosolyú borz vagyok. Ragyogó tekintettel, szarral teli fenékkel sétálok feléd. Farkam már emelkedik, dudorodik a valag. Iszonyatos szag árad szét a levegőben. Miközben mindenki a szag forrását keresi, szégyellősen félrehúzódok. Ömleni kezd a kaki. Szaftos, lucskos hurkák lövellnek ki a fenekemből, némelyik van vagy 50 centi hosszú. Ekkor felém nézel. Elpirulok. Lábammal rejtegetni próbálom a mögöttem tornyosuló szarkupacot, de hiába - egy elefánt egymás mellé tett két lába nem lenne elég széles, hogy azt eltakarja. Előre hajolsz, hangosan böfögsz és okádni kezdesz. Egy nagy vödörnyi hányás lő ki belőled pillanatok alatt, több méter sugarú körben narancssárgára festve a járdát. Az arra járók egyszerre nézik az öklendező fejedet, a méretes halom szart és a csupasz borzpinámat. Egyszerre mindenki okádni, fingani, szarni, hugyozni és minden egyéb lehetséges módon nedvedzeni kezd, kitör a mocsok-apokalipszis.”