Összejöttem a szomszédom szomszédjával, szerintetek is toxikus a pasim?!

Sziasztok!

Mondom, mi a helyzet. Én (F/58) 12 éve költöztem be a mostani lakásomba. A szomszédban lakó egy kicsit jófej, bár magának való figura, vele nem is lettünk annyira jóban, de a szomszédom szomszédja (F/69) szinte azonnal megfogott. Szikrázott köztünk a levegő, meg minden. Az elején nem voltunk teljesen barátságosak, de miután többször összefutottunk, egyre inkább úgy éreztem, hogy szimpatikus ez az ember, olyan nézetei és ízlése van, amivel tökre egyet tudok érteni, szóval egy idő után közeledni kezdtem felé. Persze, csak óvatosan, hogy ne legyen feltűnő. De nagyon sokat tanultam tőle, és a lakásom menedzselésében is elég sok tanácsát követtem, neki ez elég jól megy, és szerettem volna ezt átvenni tőle. Nekem ez kicsit nehezebb volt, de összességében tele van jó ötletekkel, ez is volt az egyik, ami nagyon vonzott benne. Másrészt meg mindkettőnk keresztneve V betűvel kezdődik, ezt is égi jelnek tekintettem.

A házról is szeretnék még egy-két dolgot elmondani, mert később fontos lesz. A házban sokakkal azonnal jóban lettünk, igazából kettő nagyobb baráti társaság is van, de a kemény mag az ugyanaz, bár vannak azért eltérések. Én szeretem őket is, de a szívem mégis V felé húz. A két társaság amúgy jófej, sokat társasozunk és együtt csinálunk dolgokat, adunk egymásnak kaját meg mindenfélét. Az egyik társaságot nevezzük E-nek, a másikat N-nek. Az E inkább közelebb lakókból áll, konkréten a házban majdnem minden lakás lakója benne van, a szomszédom meg V nem. Köszönnek egymásnak, meg minden, de azért ők nem kapnak lisztet a barátaimtól, vagy hát nem annyit, és nem úgy. V viszont nagyon rendes, ennek ellenére mindenkinek segít beüzemelni a tűzhelyet, meg kijön megszerelni a fűtést is, ha elromlik.

Na, és hát a másik társaságban (N) van egy tag, aki igazából nem is ebben a házban lakik, csak átjár, és ha azt hittétek, hogy V a többiekkel nincs jóban, akkor még láttátok ezzel a másikkal találkozni. Úgy értem, sose üvöltöznek egymással, meg semmi, na de nem is köszönnek. Nagyon látni rajtuk, hogy utálják a másikat, de próbálják leplezni, gondolom, a többiek miatt, de mindenki érzi a feszültséget köztük. És olyan fullasztó érzés kettejük között állni, tudjátok, ordít róluk, hogy van közös múltjuk, és ott lehet valami szar. A többiek szerint évekkel ezelőtt sok szóváltásba keveredtek egymással, és talán fenyegetőztek is. De ennek most már vége, és V-t megkérdezve az ügyről csak azt mondta, hogy nem is érti, minek avatkozott bele a tag, amikor nem is itt lakik. Meg tudom érteni. Ennek ellenére fontos az a közösség, mert nagyon sok mindent kapok tőlük (és ők is tőlem), nagyon előnyös a társaságban lenni.

Igazából V nekem is segített sokat a gázzal, nagyon romantikus volt, amikor átjött, és főztem is neki, sokat látom őt vendégül. Mindig elfogadja a meghívást, de azért egy kicsit hűvös is, és amikor néha engem is áthív, akkor sem eszünk egy szobában. Vagyis, de, csak olyan hosszú az asztala, hogy ő a hálóba kiérő véghez ül le, én meg a konyhába. Sokat mondogatta, hogy régen volt egy nagy étkezője, ahol elfért az asztal, csak aztán az a szomszédé lett, de nagyon sajnálja, mert szüksége lenne rá, és hiányzik neki. Ilyenkor olyan édes volt, kedvem támadt megcsókolni és mindent megadni neki, persze én erre nem voltam képes.

A barátságunk elején kicsit úgy éreztem, én járok a nyakára, és tapadós vagyok, mert elég keveset viszonzott sajnos. De ez nem tántorított el, a hideg természete csak még vonzóbbá tette őt számomra. Nagyon sokat láttam magamnál vendégül, igazából most kezd leesni ez, és az, hogy elég egyenlőtlen volt a kapcsolatunk. Ezt sokan végig mondták nekem, de én egy idő után nem éreztem, annyira vele akartam lenni, és úgy csillogott a szeme. Úgy voltam vele, hogy nem is kell mondania, hogy szeret, és az elutasító viselkedésével csak alátámasztja, hogy kicsit én is tetszem neki. Szóval, az van, hogy bár később összejöttünk, de elég homofób, nem szereti a melegeket, és ha egy ismerőséről kiderül, hogy az, akkor általában letiltja a Facebookon, és az elérhetőségét áthelyezi egy írós programba a telefonján, a Pris-ONba. Velem ezt persze nem tette meg, de ezért gondoltam, hogy magában is viaskodik az érzéseivel irántam, és ezért kerestem én százból kilencvenkilencszer őt, ő meg engem szinte sose. Amikor nálam vagyunk, ágyba kap reggelit, amikor nála, akkor már hajnalban ott hagy, mert várja a munka. Nem tudom, ez mennyire kamu vagy sem, a ház lakói szerint elég sokat kamuzik néha. Szerintem nem, én hinni szoktam neki. Fura még, hogy szinte sose kérdezi meg, hogy vagyok, de ha akar valamit, akkor igen határozott, és én ilyenkor úgy érzem magam, mint az iskolában feleléskor (mindig is vonzódtam a határozott tanárokhoz, az az igazság). A kapcsolatunk nagyobb mérföldköveit is ő kezdeményezte, azok után, hogy megdolgoztam nála érte. Úgy éreztem, ha már bizonyítottam, hogy elég jó vagyok számára, akkor megteszi a lépéseket. És hát mindig így is történt.

Egy ideje már együtt vagyunk, de az izgatottságom sosem hagyott alább. Még mindig ugyanúgy örülök neki, bár az is igaz, hogy még mindig ugyanannyi idő telik el a válaszai között, mint a kapcsolatunk elején. 3-4 óra. Ez normális? És amúgy azt mondták a barátaim a társaságban (akik nagyon ellene vannak valamiért, nem értem, de nem tetszik nekik, hogy mi járunk), hogy egyenlőtlen a kapcsolat. Én ezt nem értem. Persze, ő sokkal gazdagabb, mint én, de mégis mindig én fizetek, viszont nem kényszerít, azért csinálom, hogy elkápráztassam. Azért is fúj V-re a társaság, mert a szomszédot, aki benne sincs egyik társaságban sem, hát, őt egy kicsit mindig piszkálja. Van, hogy beszól neki, máskor ellopja a lábtörlőjét, meg a leveleit, hasonlók. 8 éve volt egy kis balhéjuk, de nem tudom minek kell ezt annyira felfújni… Szóval V fogta magát és lebontatta a szomszéddal közös falat, és megmondta, hogy mostantól a gardróbja az övé, mert az neki kell, a szomszéd meg ezt elfogadta. A lakók háborogtak kicsit, de minden okés volt, tényleg szép lett a gardrób, és nem tudom, minek kell ezt felfújni, csak egy gardrób, amit amúgy is megérdemelt, mert régen a másik lakás is az övé volt…

Ezeket mondom mindig a lakógyűlésen is, és valamiért mindig mérgesek rám. Nem is értettem eddig. Amúgy az van, hogy mostanában a szomszéddal kicsit elmérgesedett a kapcsolatuk, sokat üvöltöztek, meg minden. Ennek nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, mert a kapcsolatunk az nagyon jó volt, és próbáltam lebeszélni róla, meggyőzni, hogy hagyja a fenébe a szomszédot, hülye az, és nekem csak ő számít, de azt hiszem, már nem tudok rá olyan erővel hatni, mint a kezdetekkor. Talán sose tudtam. De most biztos nem. Szóval, be kell vallanom, hogy az elmúlt pár évben én… igencsak meghíztam. Elkezdtem jobban élni, és hát néha olyan szomorú vagyok, hogy egészben bevágok egy tortát, mert V nem hív fel. És persze, mivel magamra szedtem valamennyit, V kevesebbet hív. És akkor megint jön a torta. Biztos ti is voltatok már ilyen spirálban. Persze ő meg tök szexi, mindig shirtless lovagol, és még mindig olyan jó teste van, sokkal jobb, mint nekem. Emiatt szégyenlős is lettem. Talán az önértékelésemmel is gondjaim vannak?! Már nem is tudom. Sosem tett rám negatív megjegyzést, de meg sem dicsért. Szerintetek ez toxikus?

Na, most az a legújabb helyzet, hogy a szomszéd az közeledni akart mindkét társasághoz, akik szívesen fogadták volna. El is jött pár társas estre, hogy megbeszéljük a részleteket, de hát V ennek nagyon nem örült, és annak ellenére, hogy vele sem jó a kapcsolata, nagyon kiakadt, hogy más barátokat akart szerezni magának, mert ezzel őt magát veszélyeztetni, és V ezt nem engedheti, félti a lakását. Ezt az összefüggést nem nagyon értem mondjuk, de azért a lakógyűlésen megvédtem V-t, hogy nem akart ő semmi rosszat. Csakhogy úgy néz ki, hogy tévedtem vele kapcsolatban, mert most meg a szomszédban van, üvöltöznek, és minden infónk szerint tegnap megverte, ma eltörte a lábát, annak ellenére, hogy pár nappal ezelőtt voltam nála, és minden kívánságát teljesítettem!!! Most ezt nem értem, miért kellett. Még mindig kiállok mellette a lakógyűléseken, de már egyre kevésbé bírom és egyre bizonytalanabb vagyok, szerintetek toxikus a pasim? A szomszéd főleg védeni akarta magát, de V minden lakót megfenyegetett (meg az N társaság tagját a másik épületből is!), hogyha beleszólunk az ő veszekedésükbe a szomszédomban, akkor nagyon kikapunk. Én komolyan megijedtem. Engem is megfenyegetett velük együtt, pedig azt hittem, hogy szeret. Korábban sosem gondoltam volna, hogy így viselkedhet valakivel. Szerintetek ez már red flag? A többiek azt mondták neki, nem segítenek sok mindenben, és végül is én is beálltam, bár hezitálva, de nem tudom, menthető még a kapcsolatunk, vagy engedjem el? Sajnos nem hatja meg a többiek elfordulása, mondván, úgysem voltak a barátai, és azt hajtogatja, neki kell az étkező, és megmenti a szomszéd pocsék ízlésétől, nem akar leállni. Nemrég vettem neki egy World of Tanks előfizetést, prémiumot, hátha leköti ez a szomszéd helyett, de nem, minden nap nála van, üvöltöznek, és verekednek. Nagyon aggasztó.

Ja, és nem is hívott már 4 egész napja!!! Szerintetek is vége van?:(