Víziló tartók tanácsok? Szeretnék itthon vízilovat tartani.

Mi sem könnyebb ennél, hazánkban hatalmas víziló populáció él, elsősorban persze a Balatonban, csak sajnos láthatatlan fajta, legalábbis én még sosem láttam egyetlen vízilovat sem benne.

Fogni elég könnyű őket ennek ellenére, elég ha csak a sivatagi oroszlán elejtésének a módjára emlékezünk, ahol is át kell szitálni a homokot és ami marad, az az oroszlán, ám természetesen ebben az esetben a Balaton vizét kell átszűrni, hogy kinyerjük belőle a láthatatlan vízilovakat, láthatóvá pedig úgy tehetjük, hogy egy hazugságot kell rábizonyítani, ekkor szégyenében elvörösödik és egyből jól láthatóvá válik.

Mindenre a legkézenfekfőbb bizonyíték az a széles körben elterjedt mondás, amelyet kételkedés esetén szoktunk használni, hogy: - meg amit a kis vizipaci himbál a lába között! -, amely kitűnő megfigyelés, mivel tényleg szembetűnő a testrész, amely sejteti azt is, hogy nem túl nehéz szaporítani a jószágot, mert csupán egy olyan példányt kell keresni, amelyik himbál és összezárni egy olyannal, amelyik nem himbál és lám, rövidesen aranyos kis vizicsikók boldog gazdái lehetünk és karikással terelgethetjük őket a hortobágyi puszták mocsaras mezőin, ahol a vizidisznókkal és a vizitehenekkel osztoznak a nedvességen, ellentétben a szárazságot kedvelő fajokkal, amelyek ezeket a részeket pont igyekeznek elkerülni és a fő különbség a tartásukban az, hogy nyereg gyanánt felfújt gumimatracot kell a hátukra tenni, hogy amikor a vízben galoppozunk velük és a lovak tengeralattjárósat játszva lemerülnek, amely kedvenc szokásuk, akkor mi fennt tudjunk maradni a víz tetején, de persze előzőleg gondosan hozzá kell horgonyozni a matracot, így sem a ló nem lép le, meg a káposzta is megmarad, csupán a kecske nem lakik jól, de ebben az esetben ez se nem oszt, se nem szoroz, mert ezen búslakodjanak a kecsketartók, elvégre ez az ő bajuk, mert minek tartanak olyan mihaszna állatot, amiből semmi jó nem származik, leszámítva természetesen a kecske hegyes szarvát, amellyel esetleg megbökhetik haragosaink ülepét, ha szerencsés napunk van.