A halászlébe tényleg tesznek sellőket is?

Csak a alsó fertályukat aprítják bele a levesbe, a felsőt vázába rakják szakácsok és csókolóznak velük, meg van aki csöcsörészi őket és a sellők imádják ezt, mert nagyon pajzánok valójában.

Ha a rekettyésben szedett hajnali harmatgyönggyel permetezik be a fülük tövét, akkor sokáig, akár húsz, harminc évig is elállnak, aztán ha valamelyik szakács szerelmes lesz az egyikbe, akkor fog egy jókora harcsát és a finoman levágott farokuszonyát rávarrja a sellőre, majd kiviszi a balatoni mólóhoz, ott aztán elengedi, akkor a habokban fickándozva hevesen szerelmeskedhetnek hosszú órákon keresztül és a sellő a gyönyörű énekével kápráztatja el hálából, majd amikor ennek vége, akkor egy ezüst sípocskát nyújt át a szakácsnak egy kecses mozdulattal, aki azt aztán bármikor megfújhatja, ha újra szeretné látni kedvesét, a szépséges sellőt.

A síp olyan gyönyörűen szól, hogy még a Hold és a Nap is elandalodik, ilyenkor együtt is lehet őket látni az égbolton, mert mindketten kíváncsian előre tolakodnak, hogy jobban hallják, de sajnos az emberek többsége nem hallja, csak és csupán azok, akik ismerik ezt a csodálatos történetet, így most már ha gyönyörű szép és felejthetetlen síphangot hallotok, akkor tudjátok, hogy a szakács hívja a sellőt és egészen bizonyos, hogy rövidesen találkozni fognak.