Mindig mosolygok, vagy nevetek amikor nem kéne. Mit tehetek ellene?

Abból talán kiindulhatunk, hogy ha valaki mosolyogni akar, akkor mosolyogni fog. Éppen ezért kevés feleslegesebb megnyilvánulás van, mint másokat mosolygásra kérni, esetleg felszólítani. Ez viszont sokakat nem tart vissza attól, hogy megtegyék. Mi ez a zsigeri követelőzés és miért van egyre több nőnek gondja azzal, ha parancsba adják neki a mosolygást?

Élet+Stílus: Miért mondogatja mindenki a nőknek, hogy ... - Hvg

hvg.hu › elet › 20170512_Miert_mondogatja_mindenk...

Ha "példázl néms csöng" van (főleg, ha még hangosan ki is ejtem), azon én is mindig elmosolyodok :)

AMúgy nincs ezzel semmi baj, addig, amíg tudod konrollálni és nem akadályoz a mindennapok során. Én is mindig vidám vagyok, nevetek, másokat nevettetek.

Velem is pont ugyanez a helyzet. Nagyon bosszantó, hogy ilyen vagyok. Legtöbbször suliban szokott ez lenni velem, órákon amikor csend van, és senki sem beszél. Már megszoktam, hogy mindenki hülyéskedik, és olyankor ugye lehet nevetni, meg mosolyogni. De amikor senki nem beszél az olyan fura, és olyankor ülök ott mint egy bolond és mosolygok magamban a semmin.

Aki ezt látja tuti bolondnak néz. Meg amikor pl órán filmet nézünk akkor is csend van, nem beszél senki, na én akkor is mosolygok, meg úgy érzem, hogy hangosan elfogom nevetni magam, és ez nem vet rám túl jó fényt, ha egy szomorú filmet nézünk pl.

Szóval eléggé idegesítő, hogy ilyen vagyok. És igen, ez szorongás és önbizalomhiány.