Mi értelme a 16-os korhatárnak?

Jogilag kiskorú, és innentől kezdve, hogy egy kiskorú nem képes magának jogokat érvényesíteni minden helyzetben, szabályt kell alkotni rá. Ezért azt találták ki, hogy csak szülői engedéllyel lehet.

Ahogy 16 évesen nem vezethetsz autót. Ahogy 16 évesen nem vehetsz dohányárut, alkoholt. Ahogy 16 évesen nem vállalhatsz csak önkéntes hozzájárulással munkát sem. Annyira nem meglepő az, hogy bizonyos szolgáltatásokat nem vehetsz igénybe 16 éven aluliként.

Nem döntésképtelenek, csak nincs elég élettapasztalatuk ahhoz, hogy felelősen tudjanak dönteni.

Persze ez nem úgy működik, hogy a születésnapod előtt életképtelen vagy, másnap meg már lángész, de a törvény csak dátumokkal tud dolgozni. Valahol határt kell vonni.

A jogi szigorítás most nem csak erre terjed ki, hanem meglehetősen széles körű és komplex. Sok-sok visszaélés történik a világban, amiről sokan nem is tudnak.

Megnézel a neten 2-3 autós videót, rákeresel egy márkára, s amikor felmész mondjuk a fészbúkra, ott lesz egy autós hirdetés az orrod előtt. Nem véletlen.

A vakbélműtéted leletét ugyan nem szerezte meg senki, de a keresési szokásaidat igen, s ezért nem kerti traktort tolnak eléd, hanem amiről azt gondolják, érdekel, hiszen ezekre kerestél rá.

Picike kis jogsértéssel már nem csak ezt fogják tudni, hanem azt is, hogy hol laksz, merre járkálsz (a mobilod elküldi folyamatosan a pozíciódat), s nem kell sok, hogy már tényleg meglegyen az a műtét is.

> Mintha a 16 éven aluliak döntésképtelen agyhalottak lennének.

Nem azok. Ha jól rémlik a törvény úgy fogalmaz, hogy 14 év alatt valaki cselekvőképtelen, 14 és 18 éves kora között korlátozott cselekvőképességű. Egyénileg változhat, de átlagban 14 éves kor alatt az embernek még nincs kialakult, kiforrott személyisége. 14 éves korától kezd ez kialakulni, ez a lázadó korszak, mikor bizonyos dolgok helyességét megkérdőjelezi, elkezd az ember nem csak megfelelni vagy meg nem felelni a szabályoknak, hanem elkezdi a szabályok értelmét, szükségességét, fontosságát a saját perspektívájából megítélni, megkérdőjelezni. Ebben a korban bár nagyon erős öntudat van, nagyon erős kritikai jelleg, ami önmagában jó, de tapasztalatok hiányában, mélyebb összefüggések hiányában ez gyakran fals ítélethez vezet. 18 éves kortól már az ember egy kicsit kevésbé lázadó, illetve annyi tapasztalatot azért szerzett, hogy elengedje a társadalom a kezét, és nyilván fog hibákat elkövetni, fog hülyeségeket csinálni, mondani, gondolni, de ezekért már tudja vállalni is a felelősséget.

Pl. az időbeliség helyes megítélése hiányzik sokszor mondjuk egy 16 évestől. Mivel nem túl régen van igazán saját öntudata, így minden pillanatnyi problémát hajlamos fatálisnak, véglegesnek tartani. Nem jön ki jól az osztálytársakkal? Két év és a probléma így is, úgy is megoldja magát. Viszonzatlan szerelembe keveredik? Vagy szakít valakivel? Az első sokkal nehezebb. Mikor az ember már túl van négy-öt ilyenen, egy kicsivel könnyebb feldolgoznia, hiszen ha az előzőeket átvészelte, ezt is át fogja. Nem vettek fel valakit az egyetemre? Nyilván van ennek hosszútávú hatása, de kell kor, mikor az ember valóban megérti, hogy nincs veszve semmi, akár 30-40 évesen is be lehet iratkozni egy egyetemre.

Egy 16 éves fiatal bár számos dolgot már jól lát, számos dolognak a mélyebb összefüggéseit, következményeit még képtelen átlátni, helyesen megítélni. A személyisége még sokkal sebezhetőbb, formálhatóbb, így deformálhatóbb is.

Nagyon is van értelme, csak nem úgy, ahogy ezekben a szabályokban szeretnék látni.

Pl. értelmes dolog az, hogy fiatalon ne lásson durva erőszakot. Na, ezzel nem foglalkoznak eleget, mert azt láthat.

Viszont az nem igaz, hogy egy gyerek fejlődését mindenképpen megzavarja az, ha meztelen testet, vagy bármilyen, szexhez kapcsolódó dolgot lát.

De ilyet nem láthat pl. a tv-ben, erre nagyon vigyáznak.

Agyament, prűd társadalom... aztán csodálkoznak, hogy szexuális kultúra, mint olyan, nem is igazán létezik nálunk.