Mi a legnagyobb őrültség amit csináltatok? Vagy valami ilyen sztori?

Kinyírtam a dédnagymamát.

Vesebeteg volt a dédnagyanyja az akkori páromnak. 90 felett volt bőven. Mikor mentünk nagyszüleihez látogatóba, mondták hogy a szobáját kapjuk meg. Csak közben hazaengedték a kórházból,katéterrel,így egy szobában voltunk hárman. Az ő ágya és a mi ágyunk fél méterre volt egymástól jóformán. A párom nagyon megkívánt,az erős húgyszag ellenére is,ezért 2x is szeretkeztünk,mivel gondoltuk alszik. Mikor felkapcsoltam a vakut a telefonomon hogy a gumikat kivigyem,láttuk hogy ül az ágya szélén és bámul. A párom megfenyegette hogy ha elmondja valakinek akkor rálép a pisis zacskójára. Utána meg se szólalt már a nagyi, 2 nappal később mikor elmentünk,hívtak is hogy jó hogy mentünk mert láthatott utoljára,az indulásunk után 1 nappal meghalt.

Éktelen hatalmas viharban elmentünk Szentkirályszabadjára (a szellemvárosba). Gondoltuk, nagyon jó kis képeket tudunk majd csinálni a borult éggel. Ja, ez ment is egy ideig. Többször voltunk ott előtte, ismerjük, nem féltem soha. Ezt a vihart viszont nagyon kifogtuk. Őrült nagy szél volt, rombolt, döntött, borított (a balatoni szállásunkat is szétverte), vízszintesen esett az eső. Semmi esélyünk nem volt visszamenni a kocsihoz, így bementünk az egyik épületbe. Na, ott már belém szállt a para rendesen, főleg, mikor elkezdtett sötétedni, és a lámpáink is a kocsiban voltak. Végül úgy döntöttünk, csak elvergődünk az autóig. Apokaliptikus élmény volt az óriási esőben és szélben a kihalt épületek mellett elmenni. Nem is láttam, merre megyünk, a bátyám vezetett. Az érdekesség, hogy nem ez volt az első óriási vihar, amiben együtt rekedtünk, egyszer Horvátországban is elkapott minket egy ilyen túrázás közben. Ott akkor a kempingünkben meg is halt valaki, mert rádőlt a fa a sátrára.

Utólag visszagondolva elég megveszekedett ötlet volt vihar előtt odamenni.

Talán az volt, amikor valaki végig hányta a buszmegállót (szemem láttára...) és beleléptem a visszaöklendezett paprikás krumpliba, és mit sem törődve lábtörlés nélkül felszáltam a buszra... egy élmény volt az a félóra... gyomorsav, és ételszag keveréke áramlott fel a cipőm talpáról...

Azóta mindig megtörlöm a lábamat... (bár ez nem éppen őrültség... de ha átélte már valaki, az úgy fogja gondolni, mint én...)