Súlyos krízishelyzet! Vélemények? (bövebben lent! )

38 éves férfi vagyok. Magyaroszágon élek egy vidéki városban. Évek óta tartós munkanélküli. Olyan problémám van, hogy 2010. óta a városomban egyszerűen sehogy sem kapok munkát. Akárhová jelentkezem, sorozatosan visszautasítanak pedig több szakmával rendelkezem és érettségivel. Szorgalmas, dolgos, minőségi munkát létrehozni képes ember vagyok. Most a „családommal” élek egy háztartásban, a 66 éves nyugdíjas „édesanyámmal” és két „fivéremmel” élek az egyikük 41 éves a másikuk 31, mindkettőjük dolgozik melósként. Megmondom őszintén a munkanélküliségem és a pénztelenségem így is nagyon nagy kihívást jelentett, amit legfőképp abból állt, hogy az itthoniak eltartottak (de időközben még súlyos emésztőrendszeri beteggé is válltam, amit ha nem kezelek itthon saját módszerekkel, akár bele is halhattam volna) és ebből sok konfliktus született itthon. Mondanom sem kell, hogy a hülyézés, szidalmazás, az állandó jellegűvé vált, néhény esetben tettlegességig fajuló konfliktusokkal (engem vertek). Anyám tavaly beperelt, hogy engem helyezzenek cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, mert időközben el akarta volna adni a házunkat, (98 nm2-es, jó minőségű polgári házunk van) csak én meg a ráeső részből nagyon kevés pénzt kaptam volna, albérletbe menni meg nem akartam, így az adásvételi szerződést nem írtam alá és a házunk eladása meghiúsult. Az ellenem indított pert aztán „anyám” elveszítette mert az igazságügyi elmeorvosi szakvélemény alapján (magas átlagos intelligenciaszint MAWI 118 IQ, mentális betegségben nem szenved) a bíróság épelméjűnek nyílvánított így még a részleges cselekvőképeségi gondnokságomat se tartotta indokoltnak és az ellenem indított eljárást megszüntette. Ez volt idén Februárban (2019). Idén jelentkeztem egyetemre, ősszel már valószínűleg nappali tagozatos egyetemi hallgató leszek. (mert úgy döntöttem belefogok a tanulásba ha munkát sehol sem kaphatok). Itt jön a csavar a történetben és ezzel egy világ össze is omlott bennem. Anyám és a testvéreim, tehetetlenségükben vagy nem tudom miért újabban már szexuálisan is elkezdtek zaklatni. Tapizás, kihívó, provokatív, gúnyolódó szexuális magatartás. A foghúzásom utáni gyengélkedö idöszak alatt is. Amit egy ideig tűrtem (mert ök tartanak el) de azt vettem észre, hogy ez nagyon negatív hatással van a lelkiállapotomra. Eddig minden nehézséggel meg tudtam bírkózni, ami eddig ért (a pert végigvinni is nagyon sok energiába került amit meg fordíthattam volna a munkára is) pedig nem volt könnyű eddig sem. De így már egyre nehezebb. Kezdek agresszívvé válni és lelkileg nagyon szétesetté. Arra jöttem rá, hogy ez a szexuális zaklatás miatt lehet itthon (mert ez már nekem az utolsó menedékem volt, a munkanélküliség és az egzisztenciális, lecsúszás, szétesés elől), mert míg nem volt addig bírtam a nehéz próbatételeket de így már nem megy. A környezetemben eddig sem volt senki sem hajlandó segíteni, pedig többször is kértem segítséget az ismerősöktől, rokonoktól. Mégis a közöny fogadott mindenhol. A helyi hivatalok sem segítenek semmiben. Tudna valaki tanácsot adni, hogy ilyen helyzetben kihez lehet fordulni? Valamilyen segítő egyesület kellene, mert így már nem bírok egészséges személyiségű ember maradni, amit meg nagyon szeretnék a jövőben is, mert eddig minden nehézség ellenére sikerült az maradnom. Előre is köszönöm mindenki építő, segíteni szándékozó válaszát!