Honnan származik ez az idézet?

"Alig két nappal az utolsó tanítási nap után végül elérkezett az idő! 8.34-kor a négy barátnő alatt meglódult a busz a romos, de mégis otthonos- ezt onnan gondolom, hogy a városi menőgyerekek páran ott szoktak aludni –parasztelosztóban, hogy elvigye őket rövidke életük eddigi legfergetegesebb, legizgalmasabb, leglélegzetelállítóbb kalandjára!! Szép fehér buszunkon csak úgy röpült velünk az idő!! Utunk elején szinte le sem tudtuk venni a szemünket a felhőkről, amik -bár mindenhol ugyanúgy néznek ki:SEHOGY- minden percben röpke, kétnapos szabadságunkat juttatták eszünkbe; és a városias környezetből kiérve a rétek szélén gyanúsan barnálló trutyikupacokról…Ahh, azok a nyakig érő rögös, mogyoróbarna halmok! Mintha a rét a 17.30-kor kezdődő tanévzáróra igyekvő gimnazista tanulók tömege lett volna és mi, a fost imitáló dzsuvahegyek, nem túl elegánsan, bár, de kiemelkedünk közülük. Na nem a randaságunkkal vagy az állagunkkal, de mégis, valahol jó érzés úgy vakációzni, hogy más szerencsétleneknek ez nem adatik meg. A legszebb öröm ugyanis a káröröm, nemdebár?"