Nekem Erdélyben annakidején úgy tanitották a ragozást, hogy pl. hotelbe, panzióba, de nem hotelba, ahogy manapság használják. Változott a helyesíási szabály, vagy egyszerúen a be, ben elhagyják és marad minden végződésra csak a ba, ban?

Ebben nem változott, jól tudod.

hotelbe > mentem

hotelben > vagyok éppen (az előző válaszolóéhoz)

Az hogy ba vagy be (a,e) a szótól függően változik.

vegyes hangrendűeknél sokszor ingadozó (vagyis mindkettő jó, akinek ahogy jólesik), ilyen szó a "hotelba/hotelbe" is,

de nem mindegyikre igaz ez, van, amikor csak mély passzol hozzá, pl. "teába",

de gyakoribb, hogy csak magassal használjuk, pl. "novemberben".

a panzió más téma, az nem is "igazi" vegyes... (mert az i még a szó végén is "átlátszó", vagyis akkor sem kavar be, de így, két mély között meg aztán pláne nem számít: Taszilóval, kubikossal, Borikával) – de tkp. mindegy, hogy vegyes-e, a lényeg, hogy azt tényleg csak méllyel toldalékoljuk. :-)

ennél jobban most nem megyek bele ezeknek a kivételeknek a sokféle "alkivételeibe" :-), lehet olvasgatni róla máshol, pl.:

[link]

meg itt is voltak tök hasonló kérdések, pl.:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__84556..

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__61844..

ez az egész nem _helyesírási_ téma, és ez nagyon fontos különbség:

a helyesírásra vannak előírások (ez a helyesírási szabályzat), és ahhoz képest lehet valami helyes vagy helytelen.

de az egyéb nyelvhasználati dolgokra nincs "hivatalos" előírás, nincs "helyesmondási szabályzat", ahogy az emberek az anyanyelvükön beszélnek, az a "helyes", pontosabban az van magyarul.

sajnos két tényező nagyon elősegíti, hogy ezek az egészen eltérően működő dolgok összekeveredjenek:

1) az, hogy az oskolában "összeöntve" tanítják a két dolgot, hiszen mindkettőt a nyelvtan tantárgy keretei között kell bemagolni

2) hasonló dolog van a többi helyen is, ahol tanulunk: az természetes, hogy a kisgyereket – aki anyanyelvi beszélő ugyan, de még csak kialakulóban van az "anyanyelvtudása" – tanítja a környezete, a családja, akarva-akaratlanul, akár "direktben", akár csak közvetve, a példájával. ez a tanítás azonban nem azt jelenti, hogy csakis úgy lehet beszélni (ahogy egy család öltözködési stílusa sem azt jelenti, hogy más ne hordhatna egészen más göncöket), hanem csak azt jelenti, hogy náluk ez a szokás, ott ezt tartják szép beszédnek. és itt ugyanúgy összekeveredik a többi "kötelező" tanítással ("nem nyúlunk a konnektorba", "körülnézünk, mielőtt az útra lépünk", "nem állunk szóba idegen emberrel" stb.), és ezért zt is kizárólagos, mindenkire nézve kötelező szabályként könyveljük el, hogy a "hotelhez magas hangrendű toldalékot teszünk". pedig ez csak azt jelenti, hogy "mi itt úgy mondjuk, de három faluval odébb meg lehet, hogy máshogy mondják".

ahogy nő fel az ember, valahogy rá kell jönni, hogy a sok megtanult "szabály" közül melyik az, ami tényleg mindig mindenkire kötelező (pl. hogy ne nyúlj a konnektorba), mi az, ami csak gyerekkorunkban vonatkozik ránk (később már szóba állhatsz idegenekkel, és vehetsz a kezedbe ollót :-) – és mi az, ami csak ízlés dolga (pl. a nyelvhasználati dolgokból nagyon sok).