Éreztetek már olyat, hogy a valóság, az élet, "ez az egész" csak a képzeletetek szüleménye?

Mivel én már szültem, kizárt, hogy a képzeletem szüleménye lett volna, mert elképzelni sem tudtam volna akkora fájdalmat.

Üdv a valóságban.

Bár elég idiótaságnak tünik

De gondolkoztam már ezen

Szia!

Én nem mondanám, hogy kezelésre szorulnál. Hasonló érzésekből fakadt a Mátrix című film is.

Mindenkinek vannak időnként furcsa érzései, de ez időnként előfordul, anélkül is, hogy kóros valamit keresnénk (vagy keresnünk kellene) emiatt a háttérben.

Szerintem ez ilyen hologramm-szerű. Szal tényleg kicsit ilyen Mátrixos (még nem láttam a filmet; ) de szal minthacsak kivetülnénk ide. És picit olyan szimuláció-jellegű. Illetve, mi valódiak vagyunk benne; minekünk valódi, élő lelkünk van, az érzelmeink, gondolataink valódiak; tehát a lelkünk csöppent belé ebbe a kivetült világba. Jaj, a Star Trekben van ilyen, hogy Holoszoba:) Oda is bemehet az ember, és akkor ilyen hologramm veszi körül, amit megad, vagy talán szóbeli parancsra működik; meg ilyen, hogy ilyen gondolatátvitel-jellegű is lehet talán.

Na szóval, asszem talán a holo-szoba erre a legjobb kifejezés:) Tehát, hogy mi valódiak vagyunk benne, de körénk a dolgok csak idevetülnek:)

*Meg amúgy ilyen fény, a lélekdarab talán az nem csak idevetül, az valódi benne; bár az is lehet, hogy még a lélekdarab is csak idevetül.

És a felsőbb énünk meg mi magunk vagyunk, de lehet nem úgy, ahogy eleinte gondoltam, hanem lehet, hogy mi amúgy teljesen fent vagyunk, és csak kivetülünk ide:)

Meg pl, ha ott mondjuk nincs idő; amit emberi elmével innen lentről eléggé nehézkes értelmezni; akkor ott minden ugyanabban az (egy) adott pillanatban történik; tehát akkor végülis ilyen alapon, meg lehet, hogy teljes egészünkben ott vagyunk fönn, a Mennyben.