A dél-amerikai, mexikói, "latin" emberek a való életben is olyanok, mint a filmekben, sorozatokban?

Ez engemet is nagyon foglalkoztat, pedig férfi vagyok ráadásul. A latinos temperamentumú ember eltér az átlagos északeurópaitól, a besavanyodott magyartól meg pláne.

Én nem, de a családomból többen jártak Ecuador-ban. Ott él a nagybátyám, oda nősült 25 éve. A húgom, aki többször járt kint, ő megerősítette, hogy: Ott az emberek elsősorban ÖRÜLNI SZERETNEK és nem panaszkodni, meg szitkozódni. Könnyebben elfogadják a sorsukat és azon vannak, hogy nem a csodát várják, hanem azt nézik, hogy ők mit tehetnek a dolgokért. Kifejezetten életigenlők, szeretik a bulikat, partikat, nagyon hamar egy nagy fieszta lesz abból, ha győz a focicsapatuk vagy valami jó történik. A családoknak fontos az összetartás és a rendszeres összejárás. És nem arról beszélnek, hogy ki mennyit keres!!! Ez nem érdekel ott senkit. Nem irigyek. Ha valakinek valami öröme van, tudnak együtt örülni és nem b...ódnak meg, nem frusztráltak. Pedig azért ott aztán pláne nem csak szappanoperiszttikus gazdagság van ám. A széles átlag messze rosszabbul él, mint nálunk és mégsem siránkozik. Én is azért vagyok csodabogár a környezetemben itt Magyarországon, mert bennem is egy ilyen fószer veszett el, én sem tudok besímulni az ilyen: "szr az élet hm, hm.... lesz még szrabb is" típusú mentalitásba.

Előző vagyok, kaptam is a pofámra már ezért:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__103..

A kérdést én írtam ki.