Számotokra mit jelent ez a mondat?

Attól függ miről van szó. Az öngyilkosságról valószínűleg jobban próbálnék valakit lebeszélni, mint arról hogy milyen pizzát rendeljen.

Ha az utlólsó mondatod a kérdéshez tatrozik, nem tudtam hova tenni.

c) …

Vagy legalábbis nyilván itt mindenki azt választja ki, amit egy hasonló szituációban számára jelentene ez a mondat, ha egy barátjának mondaná. Én felelősséggel tartozok a másik iránt, ami előbbre való, mint a másik szuverenitásának a tiszteletben tartása. Nyilván a barátság alapja az, hogy hassunk egymásra, hogy más szemléletet adjunk, ha szükséges.

Azért akarom a másikat lebeszélni, mert a döntését rosszabbnak, vagy úgy általában helytelennek tartom. Ennek lehetnek szubjektív és objektív okai. Az én feladatom az, hogy rámutassak, hogy az elvetett döntés miért helyes, milyen előnnyel jár, az általa meghozott döntés meg miért helytelen, milyen hátrányokkal jár az én értékítéletem alapján. Hogy milyen erőfeszítést teszek erre, az attól függ, milyen súlya van az adott döntésnek, az én szememben mennyire tűnik helytelennek.

Ha egy lány le akarja vágni a haját, akkor maximum annyit tudok mondani, hogy szerintem a hosszú haj szebb. De ez nyilván ízlés kérdése, nem fogok ezen rugózni még két percig sem, hiszen nem történik katasztrófa, ha mégis úgy dönt, hogy levágja a haját.

Ha valaki egy elhasználódott Rubik-kocka esetén az újramatricázás helyett a festést választja, akkor elmondom a saját tapasztalataimat, hogy a dolog nem tartósabb, drágább, időigényesebb, jobban jár, ha inkább vesz új matricákat rá. Hogy elfogadja-e hitelesnek a saját tapasztalataimat, az már az ő döntése. Ha nem, maximum elpocsékol pár órát az életéből, viszont lehet, hogy közben fejlődik a kézügyessége, vagy legalább addig is meditál.

Ha valaki mondjuk egy 3 hetes kapcsolatnál már a házasságon töri a fejét, azt azért nagyobb elánnal fogom lebeszélni, mert bár ennek a következményeit is csak ő viseli, de ezek a következmények sokkal súlyosabbak. Itt már jogosnak tartom, hogy órákat szánja arra, hogy meggyőzzem, várjon még fél évet legalább, aztán térjünk vissza a dologra.

Ha meg az a kérdés, hogy valaki készítsen-e egy bombát, hogy az felrobbantsa egy zsúfolt bevásárlóközpont közepén, és úgy dönt, hogy ezt megteszi, akkor a döntésének a tiszteletben tartását szerintem elég sok más, jóval fontosabb elv írja felül. Itt tiszteletben tartani a döntését nem csak hogy kevésbé ajánlatos, hanem egyenesen bűn. Nem csak lebeszélni fogom erről, de mindent megteszek azért, hogy megakadályozzam, hogy a döntésével járó tettet megtegye.

~ ~ ~

De úgy általánosságban a „lebeszélnélek róla” kifejezésben ott a feltételes mód, a legtöbb esetben ez nem azt jelenti, hogy addig győzködnélek, amíg meg nem gondolod magadat, hanem azt jelenti, hogy megpróbálnálak lebeszélni a dologról. Ezt a próbálkozást a dolog súlyához mérten előbb-utóbb kénytelen lennék abbahagyni – vagy inkább úgy mondom, hogy nem lenne észszerű tovább erőltetni –, ha az érveimet nem akarod, vagy nem tudod elfogadni, és kifogytam már az érvekből. Nyilván az érvek ismételgetése nem vezetne oda, hogy meggondold magad, ergo itt az én szerepem véget is ért.