Mit gondoltok erről a filozóiáról?

Szerintem is így van kb ahogy leírtad!

Talán még az itt a kérdés hogy mik vagyunk mi emberek?

Akik képesek vagyunk erre rálátni.., mert megvan hozzá az eszközünk. Ez a gondolkodás.

Szerintem testünk csak egy "tároló,, ami erre az életre szól. Megjegyzünk dolgokat, és van egy memóriánk amivel tudunk az emlékeink, és elképzeléseink között mozogni.

De ez nem valóságos, mert ami elmúlt az elmúlt, a jövő pedig még nem kiszámítható.

De amúgy is miért alakultunk így ki? Hmmmm?

Talán azért mert inkább belső "szokások,, mintázatunk vagyunk, és egy adott helyzetben azért reagálunk pont úgy ahogy... Ez alakítja ki a személyiségünket,, az emlékeinket stb.

Talán ha meghalunk tovább megy ez a "mintázat,, új testet (vagyis tárolót) veszünk fel, és újra kialakul az egész út. Pont úgy ahogy követjük a belső szokásainkat.

Mert honnan jöttek belül a szokások a kezdetektől fogva?

(A probléma pl nálam ott van hogy nem tudok változtatni a belső mintázatomon, mert én vagyok a "menekülő,,. Egész életemben menekültem főleg az élet elől, de amúgy minden elöl ami felelősséggel jár. Most itt vagyok elzárva a világtól - ahová bezártam magam, mert már mozdulni sem bírok, de még mindig nem akarok változtatni. Most is csak menekülök, és nem akarok szembenézni az élettel.)

Szóval a lényeg hogy szerintem a belső igazi önmagunkban nincs semmi amit definiálni lehetne.

Az erre kialakított mintázat az ami jobban vagyunk - mint akinek hisszük magunkat.

Mert az még az erre rárakódott személyiségünk (az információhalmaz) amivel tévesen azonosítjuk magunkat biztosan nem mi vagyunk - mert az csak így összetettségében létezhet. Elvileg változtatható minden eleme.

A teremtő nem foglalkozik vele hogy mi milyen utat járunk, mert talán az csak rajtunk múlik...

Maga a jó, és rossz fogalma is csak a saját tudatunkban keletkezik, mint minden más..

Az egész egy vicc. Egy illúzió...

A kérdés talán az hogyha így látjuk miért nem tudunk magunkon változtatni..?

Mert ugye minden amit csinálunk annak következménye lesz. Ezért kb ami most történik velünk, az már korábbi döntéseink következménye. Ez a legviccesebb az egészben... Valahogy én ezt nem tudom komolyan venni.

Szóval az Isten - vagy a bennünk lévő megfoghatatlan (leírhatatlan) igazi önvalónk {ami minden élőben jelen van} maga a tökéletesség. Abban nincs semmi amit meg lehetne fogni, vagy le lehetne írni (definiálni lehetne) mert akkor az már nem az lenne. De mégis onnan az egységből keletkezett minden. Ez a leírhatatlan dolog szerintem maga az Isten is.