Most akkor lesz új világrend vagy nem?

Nem tudom láttad-e a Kocka című filmet. Ha nem, a lényeg: Elsőre teljesen idegen emberek találják magukat egy kockákból álló háromdimenziós labirintusban, amely halálos zsákutcákkal van tele (ráadásul az egyes szobák még mozognak is időnként). Nem tudják hogyan kerültek oda, mi a célja az ottlétüknek. Talán az idegenek? Vagy a kormány? A CIA? Vagy valami más áll a dolog mögött? Idővel rájönnek, hogy mindannyian részt vettek a kocka tervezésének folyamatában, csak éppen senki nem tudta, hogy pontosan mibe is építik be azt, amit elkészített. Van, aki az ajtót tervezte meg, csak fogalma sem volt, minek az ajtajáról van szó, csak megtervezte a megadott paraméterek alapján.

A sok „összeesküvéselmélet” mögött született egy olyan magyarázat, ami valahol sokkal rosszabb, mint az, hogy a CIA, vagy az idegenek vannak a dolog mögött. Az egyik ember veti fel, hogy mi van, ha valaki egyszer tervezett egy ilyen kockát. Lehet volt valami értelme, célja vele, de lehet ez már régen elfelejtődött. De a bürokrácia gépezete beindult. Egy ügyosztályon csak annyit láttak, hogy van itt egy terv, biztosították hozzá az finanszírozást. A terv átkerült egy másik ügyosztályba, ami koordinálta az építést. Aztán átkerült egy másik ügyosztályra, ami működtetni kezdete. Senki nem tudta mire jó ez, meg miért, de megcsinálta a maga részfeladatát, anélkül, hogy az egészre rálátott volna, és látta volna, hogy értelmetlen dolgot csinál. A kockának – benne az ő szenvedésüknek, haláluknak – nincs célja, nem jár vele senki jól, nem felelős senki érte. A rendszer működteti a kockát, nincs mögötte értelmes terv.

Jó, a film valahol metaforája az életnek is, ahol a kockában történő szenvedés, a kiút keresése maga az élet, az tervező/építő/üzemeltető meg az Isten. És pont az az idézett magyarázatban az ijesztő, ami egy vallásos ember számára ijesztő lehet az ateizmusban. Mert ha amíg van a folyamatok mögött valaki, egy értelmes, intelligens valaki, addig lehet hozzá könyörögni, lehet hibáztatni, lehet reménykedni a bukásában, lehet ellene lázadni. De ha nincs mögötte senki?…

Én azt gondolom, hogy nincs egy nagy világméretű összeesküvés. Nem kell összeesküdni senkinek. Maga a rendszer – a gazdaság, a politika, a hatalom, a emberi psziché, a tömegek – működése óhatatlanul koncentrálja az anyagi és nem anyagi természetű hatalmat. Nem kell ehhez összeesküdnie senkinek senkivel, a piac folyamatai, a gazdaságra szorultságunk önmagától megvalósítja mindazt, amit valamiféle nagy, titkos összeesküvés számlájára írnak. Nyilván van kommunikáció a különböző nagy piaci részvevők között, de nem kell összeesküdniük a világ feletti bizonyos hatalom megszerzéséhez, mert már náluk van.

Az új világrend értelmezése sokféle, de valahol mind valamiféle totális hatalom, világkormány megteremtését jelenti. Nem jó ötlet. A gazdasági hatalom mindig is örült a világ megosztottságán, hiszen azt könnyű meglovagolni. A látható hatalom soha nem jó, ha teljes, az igazán kemény diktátorok ritkán alszanak jól, ha van is kivétel, de általában nem természetes halállal halnak. Nem kell totális hatalom, azzal csak a baj van. Elegendő hatalom kell, erre azért sokan rájöttek. Racionális hatalmi vezető nem is törekszik totális hatalomra, csak annyira, amennyi hatalmon tartja. Az más kérdés, hogy vannak paranoiás, már-már skizoid jellegű emberek is itt-ott hatalmon, és ők próbálnak totális diktatúrát építeni, de ennek meg az a jellegzetessége, hogy ezt a hatalmat láttatni kell, félelmet kell vele kelteni, különben nem működik. (De általában ez is szokott lenni minden ilyen totális hatalmat építő vezető veszte lenni, túltolja a dolgot, és lázadás, puccs lesz a vége.)

Az új világrend konteójában valahogy mindig benne van egy nagy világkormány létrehozása, a népek egy vezetés alá történő egyesítése. Ez nem működik, az emberek annyira különböznek kulturálisan, hogy nagyon hamar szétesne a dolog. De ami a lényeg, ha megnézed jobban a világ folyamatait, nagyon nem efelé tartunk sajnos, a világ egyre inkább megosztott lesz, kvázi egy újabb hidegháború kezd kibontakozni, csak immár három nagy szereplővel. És még az sem kizárt, hogy ez a hidegháború nem marad hideg, bár azért egy totális háború egyik nagyhatalomnak sem kedvez. Mindenesetre nem az látszik, hogy a nagyhatalmak egyre inkább összeborulnának, hanem pont ellenkezőleg.

Semmi nem utal arra, hogy lenne valami olyan tudatosan tervezett, irányított folyamat, ami a hatalmat minél kevesebbek kezébe koncentrálná, éppen ellenkező folyamatok zajlanak. Az már csak hab a tortán, amit előtt próbáltam érvelni, hogy nem is lenne ésszerű a dolog.

Ott van az USA. Jelenleg ő A nagyhatalom. De a hatalma némileg gyengülni látszik. Az olajlobbi egyre jobban próbál elszakadni az olaj dollárhoz való kötésétől, ami azért az USA gazdaságában eléggé nagy problémát tud okozni. Kína a GDP-ben kezdi beérni az USA-t. A közel-keleti proxyháborúban sem az USA-nak kedvezően alakultak a szituációk, azért az USA-nak böki a csőrét, hogy Oroszország szépen beállt Szíria mögé, és nem is nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. De hogy mi folyik a Közel-Keleten, abba ne menjünk bele, ember legyen a talpán, aki azt a sakktáblát átlátja. Törökország az egyik fő paradoxona ennek a helyzetnek, ami megint csak problémás abból a szempontból, hogy NATO tagországról van szó.

Vagy pl. októberi hír volt, hogy az USA felmondta az 1987-ben aláírt a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló megállapodást, igaz azzal a kiegészítéssel, hogy „hacsak Oroszország és Kína nem egyezik meg egy új megállapodásba”. Oroszország ennek a felmondására úgy reagált, hogy az USA-val azonos mértékű ellenlépéseket fog tenni.

Oroszország is egy erős vezetővel rendelkezik. Az USA-val, meg a NATO-val való viszonya egyre súlyosabb. Ukrajna itt kulcskérdés, mert az egy puffer zóna volt az USA és a NATO között, Ukrajna NATO csatlakozása azért súlyos geopolitikai veszteség lenne Oroszországnak. Azért nem viccből annektálta de facto Oroszország a Krímet, mert annak viszont kulcsfontosságú szerepe van a Földközi-tenger elérhetősége szempontjából.

Kína jelenleg elvan. Folyamatosan fejlődik, viszont azért gyanús, hogy hatalmas mennyiségű aranyat halmozott fel. Jelenleg Kína a szárazföldi határokat nem firtatja. Jelenleg… Még néhány évig…. De ha jön Oroszországban egy újabb Jelcin jellegű vezető, én borítékolom, hogy Kína be fog jelentkezni, hogy Szibéria ősi kínai föld, amire most igényt tartanának.

A legnagyobb puskaporos hordó meg Korea. Egyik nagyhatalom sem érdekelt abban, hogy a két Korea egyesülésével egy erős középhatalom jöjjön létre a térségben. Csak ugye Észak-Korea az USA-t támadja. Az USA nem tudja ezt lenyelni, de ha válaszként mondjuk hadgyakorlatot tart a térségben, akkor rögtön jön az orosz és kínai tiltakozás ellene. Viszont ha tényleges fegyveres konfliktus alakul ki Észak-Korea és az USA között, akkor az nagyon elő fogja hozni az USA-Kína, USA-Oroszország konfliktust is, mindkét nagyhatalom a geopolitikai érdekeibe történő belegázolását fogja benne látni. Szaddám Huszeint simán lehetett likvidálni, mert az Orosz érdek ott nem volt annyira erős, Kína szempontjából meg teljesen mindegy volt a helyzet. Szerinted problémát okozna katonai szempontból Kim Dzsongun likvidálása? Egy hét alatt lezavarnák. De nem ez a gond, hanem a következmények a másik két nagyhatalommal való erőviszonyok szempontjából, ami ott nagyon könnyen csaphatna át egy III. világháborúba.

Európa egy külön kérdés. Nyilván egy meghatározó területről van szó, de nem számít nagyhatalomnak. Nagyhatalom akkor lehetne, ha lenne egy vezetője, lenne közös hadserege. Ennek hiányában nehéz nagyhatalomnak tekinteni, mert ugyan kivel is kellene tárgyalni, ha valaki Európával (Európai Unióval) akar tárgyalni? Ki adja ki az egységes parancsot a közös hadseregnek? Azon lehet lamentálni, hogy jó lenne-e nekünk – úgy is, mint magyaroknak, úgy is mint európaiaknak – egy kvázi Európai Egyesült Államok, van ilyen jellegű törekvés is, meg van is benne logika, de azért Európa ilyen szempontból erősen megosztott, vannak azért szép számmal, akik egy lazább, szuverén államok gazdasági szövetségeként szeretné inkább látni Európát. Nyilván ennek is megvan a logikája, és lehet érvelni mellette.

Mindenesetre Európa gyengesége meg is látszik pl. a migránskérdés kezelésében. Aztán ott a Brexit, ami megint csak nem tett jót Európa egységesedésének. Meg itt van Magyarország, Lengyelország, meg még pár helyen megint erősödnek azok a vezetések, akik nem akarnak egy Európai Egyesült Államokat. Így tehát Európa nem nagyhatalom, maximum csak sakktáblaként vesz részt a nagyhatalmak sakkjátszmájában.

De ha létrejönne egy egységes Európai Egyesült Államok, azzal is lennének gondok. Egyrészt probléma lenne az európai közös identitás megszületése. Mert melyik francia katona esne el büszkén egy háborúban mondjuk Lettország határainak védelmében? De ha ez is megoldódna, azért Európa és az USA kapcsolata is megromlott kicsit. Bár az Oroszokkal való szembenállás összekötné a kettőt, meglennének a saját – főleg gazdasági – konfliktusai.

Röviden: Van egy USA-Oroszország szembenállás, ahol itt nem is a két ország, hanem a két hatalmi tömb szembenállása áll fenn. Van egy USA-Kína sajátos kapcsolat, amiben vannak időzített bombák, de egyelőre még a gazdasági érdekek miatt a két hatalom kapcsolata viszonylag békés. De az USA már próbálja függetleníteni a gazdaságát a kínai függőségtől, Kína meg egyre kevésbé szorul rá az innováció importálására, egyre jobban megállja önállóan a helyét gazdasági szempontból. A Kína-Oroszország kapcsolata is viszonylag nagyobb visszhangoktól mentes, de azért nem puszipajtások, mivel határosak egymással, és vannak Kínának fiókban tartott területi igényei Oroszország irányában, ezért akár háborús konfliktus is benne van a pakliban.

A konfliktusokat meg fel fogják erősíteni más tényezők, pl. Afrika túlnépesedése, az ivóvízkészletek, termőterületek fogyatkozása, a globális klímaváltozás, meg az ezekkel járó demográfiai, népvándorlási problémák.

> 2020.március.11.-én valósult meg.

Miben? Én továbbra sem látok egy globális totalitárius világkormányt. Sőt inkább az ellenkezőjét látom. Az EU nem hogy egységesebb irányítású lenne, hanem kvázi ki lett kapcsolva. A tagállamok önálló döntéseket hoznak, nem összehangoltan. Nyilván van együttműködés, de sokkal inkább visszaléptünk a nemzetállamok felé. Persze valószínű ez ideiglenes, de így van. Az USA-ban is pont a töketlen vezetés miatt a tagállamok kormányzói vették át a dolgok valódi irányítását.

> Már benne van a történelem könyvekben is.

Melyikben? (Szerző, cím, kiadó?) :-)

> Ez már az Újvilágrend.

Bizonyos szempontból valóban felborult a világ rendje, és lehetnek olyan hatások, amik nem csak ideiglenesek. De ez nem az az Új világrend, amiről az összeesküvések szólnak. Ahhoz nem hogy közeledtünk volna, hanem pont, hogy távolodni látszunk.