Pályaválasztás előtt állok, és óvónők véleményére lennék kíváncsi. Vélemény? A szívem azt mondja óvónő legyek az eszem pedig hogy bérszámfejtő…

Óvodapedagógiát tanulok. Így a vége fele már megbántam, hogy ide jelentkeztem. A gyakorlat során volt alkalmam több óvodát meglátogatni, sok óvónővel beszélgetni. Engem, mint fiatal, pályakezdő óvodapedagógust nagyon elkeserít, hogy egytől egyig mindegyik óvónő rengeteget panaszkodik (jogosan), hiszen egyáltalán nincsenek megbecsülve. Egész napos odafigyelést és koncentrációt igényel és iszonyat sok adminisztrációt visznek haza. Én le voltam döbbenve mikor bekerültem az óvodában, hogy mennyit kell még otthon dolgozniuk, ami természetesen nincs kifizetve...Egyik óvónő mesélte, hogy hazaér a délelőttös műszakból és gyakran este 6-8-ig csinálja...Arról nem is beszélve, hogy a foglalkozásokra is jól fel kell készülni, az is rengeteg időt elvehet. Persze, ha kreatív vagy és ügyes, akkor nagyon egyszerű dolgokat is össze tudsz dobni egy adott foglalkozásra, illetve ma már szerencsére tart ott a technika, hogy ne kelljen mindent külön megrajzolni, kivágni, hiszen ki lehet nyomtatni.

Én a gyakorlatos napokon annyira le vagyok merülve, mindegy mennyit aludtam. A térdem, a derekam tropa, pedig 21 éves vagyok, eleve nem jók a génjeim, de mivel sokat hajolok az csak rátesz egy lapáttal. De természetesen a gyerekekért én is szívből mindent megtennék, nem érdekelne, hogy itt fáj ott fáj, ha meg lennének becsülve. Legtöbb állami óvodában 25-29 fős csoportok vannak. Ez baromi sok. Ennyi gyereket egy csoportba, egy óvónőre bezsúfolni felesleges és csak a hátrányát látom. Hiszen a legtöbb gyerkőc baja sokszor tényleg csak annyi, hogy figyelemre vágyik, aztán ebből jönnek a rosszalkodások...A gyerekek nekem nagyon sokszor panaszkodnak arra, hogy zavarja őket a hangzavar. Én ezt el is hiszem, mert engem is zavar, amikor hazaérek zsong az egész fejem és stresszes vagyok. Lehet, hogy én nem vagyok mégse erre a pályára való. Pedig annak idején, amikor elkezdtem nagyon elszánt voltam, hogy majd én mennyit segítek nekik, fejlesztem őket, szeretem őket, törődök velük, mindenkire egytől-egyik figyelni fogok stb...De egyáltalán nem erről szól.

Magánoviban, kisebb létszámú csoportban viszont nagyon szívesen dolgoznék. Majd elválik, de nem biztos, hogy lesz lehetőségem találni ilyen helyet.

Sajnálom az óvónőket, ahol én vagyok óvodában nagyon sok a lelkiismeretes pedagógus, sokkal több fizut érdemelnének, hiszen egész nap más gyerekeiket gondozzák, de a sajátjukra meg alig marad ideje és pénze...

Nem elvenni akarom a kedved. De mindenképp gondold végig, hogy bírod-e a hangzavart? Azt, hogy sokszor lesz olyan, hogy úgy érzed nem vagy megbecsülve? Akinél én vagyok gyakorlaton óvónéni, ezzel például nem törődik, vagy legalábbis úgy látszik, hogy neki bőven elég az, hogy a gyermekeket szeretettel nevelheti, habár a férje jól keres. De biztos vagyok benne, hogy ha rosszak lennének az anyagi körülményeik, akkor is ezen a pályán lenne. Gondold végig, hogy bírja-e a gyomrod, ha a gyerkőcöknek beindul az emésztése...? És mondjuk ebéd után kell 8-10 lurkó popóját megtörölni?

Alig van olyan nap, hogy ki tudnának menni az óvónők wcre. Mindig örülnek, ha ott vagyok, mert olyankor legalább ki tud szaladni, amúgy sokszor egész nap tartogatja. Ez hosszútávon sem egészséges.

Csak leírtam a tapasztalataim, a nézeteim. Lehet valaki teljesen másképp látja. Függ az is, hogy milyen óvodában lesz majd lehetőséged dolgozni.

A béred alig fog emelkedni, az évek előrehaladtával...Erre is fel kell készülni. Engem zavar, hogy majd a gyerekemnek miből veszek szükséges dolgokat, mint pl. étel, ruhák, gyógyszerek, fogszabályzó? A hirtelen jött kiadásokról nem is beszélve. Tönkremegy a mosógép, beázik a lakás, elromlik a hűtő...

Én a helyedben bérszámfejtenék. Biztos ott is vannak negatívumok. De szerintem manapság itthon nem éri meg óvónőnek lenni!

21/N

Kedves Kérdező!

Első válaszadó vagyok. Én azóta szereztem egy hr diplomát, ezen a területen dolgozom, sokkal jobban szeretem, mint az óvodát.

Veled mi történt azóta? Jogi területen tevékenykedsz? Még mindig húz a szíved a gyermekek felé? :)

Írj, ha van kedved!