Hogyan tudnék végre nyugodt lenni?

Ma van a születésnapom, ám költözés alatt vagyunk. Tudni kell én pakoltam össze egy egész 73 nm^-es házat(ami szó szerint teeele volt) egyedül (lány vagyok), a családtagjaim( mamám és anyukám) sajnos erre nem voltak képesek. Mamám ugye idős, anyu meg dolgozik. Hihetetlen kimerítő. Papám elhunyása nagyon nagy kihatással volt a kis családunkra. Plusz még lesz egy műtétem, amitől feltudok robbani, mivel pontosan ugyan ilyen műtétem volt 6 hónapja... A barátságaim után is alig tudok futni, mivel eltávolodtam mindenkitől. Ezek után pedig még koncentráljak is a tanulmányaimra. Nem tudom hova tenni a dühöngésem, vagy hogy mit kezdjek ezzel a szomorú helyzettel , vagy hogy hogy engedjem ki magamból.

Dühös vagyok a testemre a műtét miatt, a költözésre hogy egész álló nap pakolok, a "barátaimra", akiknek többet adtam mint kellett volna, csupán ezt az időszakot hagytam semmilyennek... Vagy hogy ilyen káoszban meg sem tudom ünnepelni rendesen a felnőttéválásom...

Ti mit tennétek?

Nem szeretem az alkoholt és nem is cigizek