Tanulsz ameddig csak lehet vagy minél hamarabb szeretnél már munkába állni?

41 évesen nyilván már nálam nem időszerű a kérdés. De fiatalon könnyen lehet abba a hibába esni, hogy az ember nem igazán látja be a tetteinek a hosszútávú következményeit.

18 éves vagy, leérettségiztél, van egy szakmád is mellé. Remek. Elmész egy gyárba dolgozni, mondjuk elektrotechnikusként, és kapsz évi 100 egységnyi fizetést. Lehet az az élményed, hogy ha egyetemre mész, akkor 5 évig nem fogsz pénzt keresni, vagy maximum diákmunkából csurra-cseppen valami – ami nem igaz, azért diákmunkával elég sokat lehet keresni –, így 23 éves korodra 0 Ft-ot kerestél, míg ha elmész dolgozni, akkor 23 éves korodra megkeresek 500 egységnyi pénzt, amiből talán még félre is tudsz tenni valamit. Jól hangzik, csak több helyen sem állja meg önmagában a helyét. De tegyük fel, hogy valahogy mégis így van.

Ja, csak ha nem tanulsz tovább, akkor 50 éves korodig – ha az infláció, meg hasonlókat kikompenzáljuk, és a mindenkori fizetésedet vesszük 100 egységnek –, 32*100 = 3200 egységnyi pénzt fogsz keresni. A cég hierarchiájában egy bizonyos szintre már nem tudsz megfelelő szaktudás hiányában felkerülni. Vagy megmaradsz az adott szinten, vagy később, mondjuk 40 évesen kezdesz el levelezőn végezni egy egyetemet, csak hát 40 évesen az embertől már nagyobb erőfeszítést igényel a tanulás, főleg így munka, esetleg család mellett.

Ha viszont továbbtanulsz, akkor 50 éves korodig nem 32, csak 27 évet töltöttél munkával, de lehet, hogy erre az időszakra számolt átlagfizetésed nem 100, hanem 150 egység lesz a másik életúthoz viszonyítva (és ez nem is túlzó arány szerintem). 27*150=4050 egyégnyi pénzt keresel meg 50 éves korodra. Az meg azért 8,5 évi fizetésnek megfelelő összeggel több ahhoz képes, mintha nem tanultál volna tovább. Hosszútávon simán behozza a fizetésed a rövidebb munkában eltöltött időd.

Oké, ma az alacsonyabb tudást igénylő munkáknál is munkaerőhiány van, ma egy szobafestő, egy bolti eladó vagy egy buszsofőr is egyre inkább keresett, így egyre többet is keresnek. De ez egy ideiglenes állapot, egyáltalán nem biztos, hogy 10 év múlva is ez a helyzet áll fenn. (Nota bene magasabb tudást igénylő szakmáknál is van munkaerőhiány, így ott is nőnek ám a fizetések.) Az meg úgy általánosságban belátható, hogy magasabb szintű tudás megszerzésére kevesebben alkalmasak, így az ő tudásukat jobban megbecsüli a társadalom, egy ilyen munkaerő nehezebben cserélhető le, a magasabb tudás tehát általánosságban biztosabb állást, könnyebb elhelyezkedést és magasabb fizetést is jelent, és egyik sem lebecsülendő szempont. Összességében tehát tudás=pénz. Ahogy a világ fejlődik, a magasabb szintű tudást igénylő munkákból egyre nagyobb lesz a kereslet, az alacsonyabb szintű tudást meg lehet importálni, illetve a technika fejlődésével egyre inkább kiválthatóvá válik technológiával, robotizálással, automatizálással stb…

Tehát én arra „szavazok”, hogy tanulj, amíg tudsz, és lehetőleg olyan tudást szerezz meg, amire igény is van, meg amit neked is indíttatásod tanulni.

Viszont az élet nem lezárt dolog 18 vagy 25 évesen sem. Pl. kedvesemnek van egy diplomája, egy jól fizető állása. De 39 évesen elhatározta, hogy elvégez még egy egyetemet. Nem is feltétlenül azzal a célzattal, hogy később ezen a területen dolgozzon, pusztán csak azért, mert érdekelte a dolog. Rá egy évvel nekifogott egy másik egyetemnek is. Jelenleg tehát munka mellett, meg egy sok időt igénylő civil hobbi mellett – igaz gyerekeink nincsenek – szinkronban tanul két egyetemen. És működik a dolog. Persze így, hogy már van egy diplomája, a képzés is rövidebb ideig tart. Tehát ha úgy döntenél, hogy inkább nem tanulsz tovább – amit nem tudok szívből ajánlani –, hanem elkezdesz dolgozni, tudatosítsd magadban, hogy még mindig lehetőséged van akár munka mellett mégis a továbbtanulást választani, csak nyilván ez több áldozatot, erőfeszítést fog igényelni.