Nektek van a legjobb baratnőddel/haveroddal szabályaitok? Ha igen akkor mik?

A második ponttal nem értek egyet.

Amikor engem minden ok nélkül kiközösítettek ahol lakom, falu vagy várostól független, úgy hogy semmi rosszat nem csináltam, csupán nem tetszett nekik az arcom gyerekkorom óta, akkor nem értem hogy a többi miért megy utánuk, hogy na most akkor a többi embernek is meg kell engem utálniuk, úgy hogy közbe fogalmuk sincs az okról, amiért a haverja utál engem, úgy hogy közbe igazából nincs is valódi "ok". Tehát ha haverod azt mondja hogy utáld meg az ellenségét, nem feltétlenül kell, ha nem is ismered az illetőt, mi van ha gőzöd sincs arról, hogy pl a haverod minden indok nélkül utálja azt az embert? (amúgy engem félholtra is verhettek anno, úgy hogy nem tudtam őket feljelenteni, a mellettem lévő emberek csak végignézték és elmentek mellettem az utcán, mert ugyebár nem "Nő" vagyok aki kikérhetne magának jogokat), ha egy nőt vertek volna meg, már rég megálltak volna és segítettek volna. Megnézem hogy milyen érzés lenne, egyes embereknek, mikor kiközösítik őket mindenhonnan random emberek, csak mert "ezt meg azt hallottuk pistáról" amiről kb a fele se igaz.

A 3. adik pont is eléggé furcsa.

Anyámékra haragudtam meg a párjára (aki a nevelőapám volt), mert vertek stb bezártak, nem mehettem utcára meg ilyenek. Ezért édesapám aki máshol lakott, ő befogadott saját magához (bírósági döntés stb kellett ehhez, mert ugye feljelentettem anyámékat, és édesapám mindenáron segíteni akart), aztán apámhoz kerültem biztonságba, majd mikor kénytelen voltam az anyás hétvégeken lemenni anyámhoz, meg a párjához (aki most már a férje), akkor mindig az volt hogy a pénzel csalogattak, hogy azért jöjjek le, mert különleges alkalmakkor kaptam lóvét, egy ideig csábított, utána rájöttem hogy pénzért nem fognak olyan emberek megvenni, akikre örökletesen haragudok, nincs kegyelem, nem felejtem el mit tettek velem. Sose bocsájtok meg senkinek sem. Mondanom se kell szüleim elváltak, ha így átjön a dolog, de ez nem önsajnáltatás akar lenni, csak a kérdésedre válaszolok. Volt olyan is, hogy tényleg csak a pénz miatt mentem le anyámhoz, de volt az az ominózus mondat hogy ha nem ölelem meg, vagy nem puszilom meg, akkor nem ad ajándékot (pénzt) nekem. Most ott tartok hogy le se megyek anyámhoz, hiába voltak ünnepek, nem tudnak lefizetni, hogy ezáltal megbocsájtsak vagy ehhez hasonló, pláne hogy már 18 vagyok és saját lábra álltam😂