Alvásparalízis/ lidércnyomás hogyan küzdhető le? Élt-e át valaki hasonlót? Hogyan múlt el?

Sziasztok! Először 4 hónapja álmodtam nagyon furcsát. Nem tudtam, hogy álom volt-e vagy sem. Feküdtem a koliszobámban az ágyon. Úgy éreztem, hogy valaki bejön az ajtón, hangokat is hallottam, viszont nem tudtam se mozdulni, se a szemem kinyítni. Kicsit megijedtem, nagyon furcsa érzés volt. Az oldalamon feküdtem. A valaki, aki bejött mászkált a szobában, megállt az ágyamnál, aztán lefeküdt mögém. Nem féltem, úgy éreztem nem akar bántani. Rendesen éreztem, ahogy mögöttem besüpped az ágy és átölel. Még jól is esett. :D Aztán elaludtam. Mikor felkeltem nem tudtam álmodtam-e vagy sem, mindenesetre a szoba ajtaja kulcsra volt zárva és biztosan nem járt bent senki. Aztán pár hete megint egy hasonló eset történt. Akkor a hátamon fekve "aludtam el", éreztem, hogy visszatért a valaki a szobába. Meg akartam nézni hogy néz ki, de nem tudtam kinyitni a szemem és mozdulni se tudtam. Ijesztőbb volt, mint az előző eset, nem tudtam eldönteni, hogy bántani akar vagy sem. Éreztem, hogy nagyon sokáig bámul engem. Aztán megint lefeküdt mellém. Sikerült kinyitnom résnyire a szemem és láttam, hogy nem emberi alakja van. Próbáltam mozdulni, de nem tudtam. Aztán ráült a combomra és hát nem tudom, hogy fejezzem ki magam jól... megerőszakolt? Nem akartam, hogy megtegye, de nem tudtam semmit tenni ellene, nem tudtam kinyitni a szemem vagy megmozdulni. Végül sikerült magamhoz térni. Elmeséltem egy ismerősömnek, hogy milyen különöseket "álmodok", hogy nem is tudom eldönteni, hogy álom volt-e vagy sem, mert tudatomnál vagyok, mégse tudok mozdulni és a szememet kinyitni. Akkor említette, hogy egy ismerősének volt hasonló és lidérnyomásnak hívják,majd nézzek utána. Pár nappal később megint a hasamon fekve "aludtam el", a lakótársaim a másik szobában voltak. Ugye be volt csukva a szemem ezért sötét volt, de tudtam, hogy világos van kint. A sötétben éreztem, hogy valaki figyel (nem tudom, hogy ugyanaz volt-e mint eddig) és tudtam, hogy bántani akar. Nagyon megijedtem és féltem tőle. Ott lappangott a sötétben és tényleg bántani akart. Minden erőmmel próbáltam mozdulni és kinyítni a szemem. Azt hittem hogy valamennyire sikerült is. Elkezdtem homályosan látni a szobát, mintha épp alvásból nyílna ki a szemem és sikerült megmozdulnom is, nagy nehezen lekúsztam az ágyról. Nagyon nehezen ment, mindig összeestem és feldöntöttem a széket is, próbáltam hangot is kiadni, közbe pedig halálra rémültem. A valami jött utánam. Reméltem, hogy valaki meghallja a zajokat és bejön majd. És akkor rájöttem, hogy 1 cm-t se tettem meg és még mindig az ágyamon fekszek mozdulatlanul és az a szörnyűség, ami bántani akar ott volt mindenhol körülöttem. Aztán pedig felriadtam és iszonyatosan megkönnyebbültem. Eszembe jutott, amit az ismerősöm mondott, utána néztem és ez tényleg nagyon hasonlít az alvásparalízisre. Viszont egyre durvább, egyre gyakoribb. Rendesen félek elaludni. Olvastam, hogy pl ne a hátunkon fekve aludjunk el, de eddig egyik alkalommal se háton fekve éltem át ilyeneket, meg ne együnk sokat lefekvés előtt és hasonlók, viszont nem segítettek. Esetleg pszichológushoz kellene fordulnom? Élt át valaki hasonlót? Hogyan múlt el? Köszönöm előre is a segítséget!

21 / L