Hol találhatok ősmagyar vallási, hagyomány őrző csoportot?

A ősmagyar vallással érdemes vigyázni. Az ősmagyar hitrendszerről elég sokat tudunk, de csak töredékesen, illetve csak áttételesen, már a keresztény hitvilággal összekevert voltában. Amit ma hagyományőrzésként csinálnak az ősi hitrendszerrel, az valamiféle újraalkotás, ami megpróbál persze bizonyos elemeket, a világképnek, az értékeknek egy részét újraalkotni, újra formában önteni. Sajnos koránt sem annyira hiteles módon, mint ahogy lehetne, sokszor inkább „ahogy Móricka elképzeli” alapon.

A hagyományőrzésnél is vannak problémák. Mert mikori hagyományról beszélünk, a kultúra milyen területének hagyományáról? Pl. a néptánc hagyományőrzés, de a tánc, a zene, meg a néprajz egyéb ágaival együtt az ünnepek, a hétköznapok hagyományát őrzi. De nem egy nagyon régi hagyományát. Pl. a moldvai, gyimesi táncokat meglehetősen archaikusnak tartjuk, de ezek is maximum a reneszánsz időkig vezethetőek vissza. Ami ma hagyomány, az volt a régi korok divatja. A kultúra minden eleme időben változó, élő volt, így folyamatosan változott, sokszor külső hatásokra. Annyi a különbség a mai korhoz képest, hogy régen azért volt egy erős szűrő, hogy mi az, amit átveszünk és mi az, amit nem.

Amúgy a néptáncban is van egy kis csalás. De szerencsére ezzel azért tisztában vannak azok, akik űzik. Pl. egy koreográfia 5 percben sűrít össze egy mulatságot. Már eleve ez ferdítés, mert nyilván akkor ez csak egy kivonat. Másrészt pl. olyan ruhákban történik a színpadon, amit fel nem vettek volna egy táncmulatságban, mert ezek ünnepi öltözetek voltak, amit felvettek a templomba menet, aztán a mise után gyorsan vissza is tettek a szekrénybe, ládába, hogy ne legyen baja.

Egy hagyományőrző csoportban lenni, tevékenykedni nyilvánvalóan jópofa dolog, rengeteg élménnyel gazdagít, és ha nem is pontos, de vázlatos képet kapsz a hagyomány mibenlétéről. Szóval hajrá. De egy dolgot ne felejts el. A hagyományt nem őrizni, hanem továbbvinni kell. A hagyomány nem formai, hanem tartalmi minőség. Mi inkább a hagyományőrzés? Ha egy kvázi színpadi körülmények között ideiglenesen beöltözöl olyan ruhába, amit nem az utcán hordasz, és csinálsz valamit, amit egy hétköznap nem (mondjuk egy néptáncos esetén egy színpadi fellépés)? Vagy az inkább a valódi hagyomány, mikor valaki elmegy egy táncházba farmerben, egy Kínában gyártott hétköznapi ingben – amiben az utcán is jár –, és német licensz alapján készülő sört iszogat, viszont táncol? De nem azért, hogy őrizze a hagyományt, hanem hogy együtt legyen az ismerőseivel, barátaival, szórakozzon, mert neki ez a szórakozásnak, a társas együttlétnek a !mai!, jelenlegi, szervesen az életét képező, természetes formája.