Azert miert nezik le annyira az embert ha kamu gucci/mk/ck stb cuccot vesz fel?

Mert rohelyes, pont olyan mint mikor a sufni tuning Trabant köre Porsche alakú karton lapot hajtogatnak, vagy egy iPhonenak kinéző xiyiangh szarral próbálnak bármit is csinalni, csak éppen túl lassú ahhoz.

Eggyel jobb a ruha/kiegészítő, mert az legalább használatátó valamennyire, de nyilván minőségileg sokkal rosszabb, viszont pl egy óra pl nyilván szar mert nem pontos.

Másrészt ezek premium márkák, amiknek a lényege az ára, és a minőség csak kiváló ezek melle, szóval összesítve ebből ami vissza marad egy másolat esetén egy olcsó és gagyi utánzat.

Szóval innentől csak kínos próbálkozás..

A dolgoknak van saját jogon értékük. Nyilván egy táska megkönnyíti az ember életét, több olyan dolgot tud magával hordani, amit táska nélkül nem, vagy sokkal nehezebben. Más is adhat értéket egy dolognak. Pl. lehet valaminek esztétikai értéke is. Ez sem lebecsülendő. Egy festmény értékét nem a praktikussága, vagy a rajta lévő festékmennyiség és a vászon saját értéke adja.

Ha az ember nem kőgazdag, akkor törekszik arra, hogy az ár/érték arány lehetőleg optimális legyen. Pl. női válltáskát lehet kapni már 5000 Ft-ért is (sőt még olcsóbban is). Egy Gucci válltáska meg mondjuk 500 000 Ft. Az árkülönbség százszoros. Egy Gucci válltáska százszor tartósabb? Nyilván minőségibb alapanyagból készül, tartósabb lehet, de nem százszor. Egy Gucci válltáska százszor esztétikusabb? Ízlés dolga, még azt is megkérdőjelezheti valaki, hogy egyáltalán szebb-e, mint az az 5000 Ft-os válltáska. De egy biztos, nem százszor nagyobb az esztétikai értéke. Akkor százszor praktikusabb, százszor nagyobb mértékben megkönnyíti különböző dolgok magaddal cipelését? Nyilván nem. Akkor mi adja az értékét?

Az értékét pont az ár/érték aránytalanság adja. Van az az ember, aki százmilliókat keres havonta, de az 5000 Ft-os táskán is alkudozik. Ő lehet, hogy számszerűen gazdag, de a személyiségében mégis szegény marad. Aki gazdag, és el is hiszi magáról, hogy az, az szereti a gazdagságát demonstrálni. Egy 500 000 Ft-os Gucci válltáska valójában azt fejezi ki, hogy bár ez a válltáska reálisan nézve nem ér 20 000 Ft-nál többet, mégsem okozott problémát, hogy 500 000 Ft-ot kiadjak érte. A Gucci válltáska értékét pont az adja, hogy borzalmasan rossz az ár/érték aránya, de ez az azt megvásárolónak már nem szempont. Igen, furcsa mód annál értéksebbé válik, minél értéktelenebb az árához viszonyítva.

Egy 10 000 Ft-os replika az valóban szánalomra méltó valahol. Az illető azt akarja demózni, hogy ő mennyire gazdag, pedig valójában nem az. Olyan dologért akarja, hogy tiszteljék, amivel valójában nem rendelkezik. Ennél rosszabb, hogy az illető nem csak mást akar átverni, hanem valamennyire önmagát is, hogy ő csinált egy jó üzletet. Nem. Pont azt az üzletet nem hajtotta végre, amiről az egész szól, hogy nagyon sok pénzért vett egy annál kevesebbet érő valamit.

Oké, ebből talán még nem érthető, hogy mi ebben a szánalomra méltó. De ez kicsit olyan, mintha azt mondanám, hogy egyszer leültem Polgár Judittal sakkozni, és három meccsből hármat megnyertem, holott ez nem történt meg a valóságban. Vagy olyan ez, mintha elmesélném, hogy egyszer összeverekedtem Erdei Zsolttal, és péppé vertem.

Ami az igazán szánalomra méltó az egészben, hogy valaki erre szorul rá. Hogy nem tud arra büszke lenni, amivel valóban rendelkezik is. Nem tudja azt mondani, hogy bár nem vagyok gazdag, de remekül főzök. Bár nem vagyok szép, de nagyon tehetséges programozó vagyok. Bár nem vagyok túl művelt, de rohadt jól focizok.

Ami megint pont annyira szánalomra méltó egy Gucci replika válltáskában, mint abban, hogy én péppé vertem Erdei Zsoltot, hogy az illető nem látja, mennyire átlátszó ez. Nyilván aki jobban ismeri, az pontosan tudja, hogy nincs abban az anyagi helyzetben, hogy egy valódi Gucci válltáskát megvegyen. De azt gondolja, hogy majd a többiek elhiszik, hogy ez egy valódi 500 000 Ft-os Gucci? Ennyire nem érzi a kvázi hazugságának az átlátszóságát? Ha meg olyan emberek véleménye fontos a számára, akiket nem ismer, akkor meg abban van valami szánalomra méltó.

~ ~ ~

Nem vagy olyan gazdag, hogy megvegyél zsebből egy 500 000 Ft-os Gucci válltáskát? Akkor ne vedd meg. Vegyél egy a pénztárcádhoz mérten jó árral rendelkező, praktikus, esztétikus, kényelmes válltáskát. Tökmindegy, hogy milyen a márkája, csak legyen megfizethető, legyen számodra praktikus, kényelmes, illetve esztétikai szempontként fejezze ki a te ízlésedet. (És igen, ha azt gondolod, hogy a te ízlésedet, személyiségedet pont a Gucci válltáska mintája, színe, alakja fedi le, más nem, van abban is valami szánalomra méltó, mert ez nem belőled fakadó ízlés, hanem kívülről kapott ízlés, amit egy az egyben benyeltél.)

Kis kiegészítés. Azt írtam, hogy „Igen, furcsa mód annál értéksebbé válik, minél értéktelenebb az árához viszonyítva.”. Ez nem teljesen igaz persze. Egy Gucci esetén valóban azon van a lényeg, hogy sokkal drágább, mint ami reálisan az értéke. De az is kell, hogy reálisan legyen jó minőségű, esztétikus is. Különben nem működik a dolog.

Még egy gondolat: A Fila táska sem véletlenül vált szánalom tárgyává. A Fila nem volt csúcsmárka, de egy a Tesco akciójáig elég jól csengő márkanév volt még. Nem a felső tízezer volt a célközönsége, hanem a középosztály, meg esetleg alkalomadtán az alsó osztály teteje. Egy Fila táska mondjuk 20%-al volt minőségibb, mint egy hasonló kinézetű noname táska, de el lehetett adni a noname táska árának másfélszereséért, esetleg duplájáért, annyit még sok embernek megért az F betű rajta. Ezáltal egy Fila táska már fejezett ki valami státuszt…

Egészen a Tesco akciójáig. Mert akkor boldog-boldogtalannak lett Fila táskája, amiért nem fizetett szándékoltan és tudatosan annyit, mint a fent említett noname táskáért. Itt is pont az volt – már elnézést – a „proli tempó” az egészben, hogy sokan ezt jó üzletnek tartották, mondván: mennyire olcsón jutottak hozzá egy mennyire drága dologhoz, és erre még büszkék is voltak. Pedig nem, valójában olcsón jutottak hozzá egy olcsó dologhoz. A „márkásság” lényege meg az – bizonyos minőségi szempontokon túl –, hogy drágán jutsz hozzá egy nem biztos, hogy többet érő, de azért többet ígérő dologhoz.

~ ~ ~

Mi a különbség? Az, hogy amíg az olcsó Gucci replika valójában tényleg nem Gucci, addig az olcsó Fila táska viszont valóban eredeti Fila táska, 100%, hogy a Fila cég gyárából került ki.

Akkor mi az, ami közös mindkettőben, ami a ténylegesen eredeti Fila táskát is pont olyan szánalmassá tette, mint a topmárka replikákat? Az pont az a hazugság, pontosabban annak az elhívése, hogy az illető jó üzletet csinált, olcsón vett drága dolgot, miközben a dolog valódi lényege pont ennek a fordítottja. Ennek a meg nem látása, meg nem értése az, ami igazán bizonyítja azt, hogy az illető soha nem volt gazdag, tehát kvázi ez afféle szegénységi bizonyítvány.

(A másik oldala nyilván az egyformaság volt, hogy tömegeknek volt jó üzlet Fila táskát venni, nagyon sokan nem mondták azt, hogy még ha ingyen is dobták hozzájuk a Fila táskát, ők inkább mégis egy más színű, egy más fazonú, egy más méretű táskát veszek és hordanak, mert ténylegesen arra van szükségük. Hirtelen mindenkinek a Fila táska lett a legjobb, ami kapható, és a legjobb, ami használható… Ez nem csak anyagi, de szellemi szegénységről is bizonyságot tesz.)

mert ő meg akarja játszani magát, hogy "milyen márkás cuccai vannak" aztán az eredetihez csóró és ilyen kamu terméket vesz, elég röhejes :D

a táskának meg van a funkciója, egy kínai 5000Ft-os táska is ellátja jó esetben azt a funkciót, de ezeknek nem a táska funkciója a lényeg, hanem játsszák a műmájert a kamu márkás cuccokkal, tudod mint amikor a hülye okoskodik, csak itt a csöves játssza a gazdagot, azaz megjátszaná csak