Mit csináljak? Hova fordulhatnék segítségért? Mi lehet velem a baj?

Másod éves egyetemista vagyok,már kiskoromban is észrevették, hogy valami probléma lehet velem de nem vittek a szüleim fejlesztésre. Gimnázium utolsó előtti évében éreztem, hogy biztosan nem stimmel valami ezért elmentem "kivizsgáltatni" magam és azt mutatták ki, hogy tanulási nehézségem van ("de semmi komoly")Mindenki csak legyintett, hogy semmi bajom nem lehet, ha ilyen jól tanulok, és beképzelem, végül kiderült, hogy igazam volt. Úgy jutottam el idáig az egyetemen, hogy valahogy mindig megvoltak a vizsgakérdések korábbi évekből, és általában kipuskáztam azokat is, mert nem bírtam megtanulni, még a válaszokat se. Általánosban és gimnáziumban is jó tanuló voltam, de nagyon sok küszködés árán. Az érettségiért is vért izzadtam. El se tudom képzelni hogyan tudtam megcsinálni.Borzalmas, hogy minden egyes vizsgán puskázással tudok csak átmenni mert hiába tanulok, akkor sem tudom az anyagot. Már mindent megpróbáltam. Ha fel is fogok belőle valamit, és tudom mi az a fogalom például, akkor se tudom leírni és megfogalmazni, de a fejemben talán valahol tudom (és ez a jobbik eset) Minden tanulással kapcsolatos dolog nekem ötször annyi időbe telt legalább mint másnak. Legalább is korábban így működött ez, még a középiskolában, de most már nem. Nagyon ijesztő ez, és attól félek valami nagyon nagyon komoly baj van velem. Mert olyan nem lehet, hogy tanulok tanulok és nem vagyok képes megjegyezni semmit.nem vagyok tehetséges semmiben sem, sajnos, szóval az én agyam nem kompenzál, ahogy mondani szokták. Félek hogy egyszer megőrülök, és teljesen elvesztem az agyam fölött az irányítást. Kizártnak tartom, hogy ez "csak egy kis tanulási nehézség". Nagyon félek, hogy az egyetemet sem fogom tudni befejezni mert ha nem lesznek meg a kérdések,én képtelen leszek levizsgázni, úgy érzem teljesen életképtelen vagyok, és majd az utcán találom magam. Nagyon szorgalmasnak gondolom magam, és az életem más területén is nagyon sok nehézségem van,mindig is úgy éreztem, hogy "ufo" vagyok, mindenben más vagyok, mint a normális emberek, már amióta az eszemet tudom, mindig is én voltam a kiközösített mindenhol, azt hiszem teljes mértékben abszurd az életem. Velem olyan dolgok történnek meg, amik egy normális ember számára elképzelhetetlenek. De mindennel megpróbálok megküzdeni,és nem akarom, hogy ezek a hátrányosságaim tönkretegyék az életemet csak már úgy érzem lassan képtelen vagyok rá, és előbb utóbb minden ellenére túlnő rajtam ez a probléma.Lassan úgy érzem nem bírom ezt tovább.Nincsen pénzem több száz ezer forintos vizsgálatokra meg kezelésekre,és tudom, hogy egyetemistaként nem is sok segítséget kaphatnék. 21/L