Vége lesz ennek valaha is?

Kb 2.-3. éve nem szívesen veszek részt családi programokban. Próbálom kerülni a családomat. Még a kerülés előtt végig úgy éreztem, hogy lekorlátoznak engem,

és még sorolhatnám. Az az igazság, hogy látszólag mindent megtesznek, de látszik rajtuk az, hogy képmutatóak, képmutató a boldogságuk és mindent körbevesz ez

a képmutatóság. Én ebben nőttem fel, és mérges vagyok rájuk, hogy miattuk lettem ilyen. Mostanra már az az egyetlen vágyam, hogy egyedül élhessek pedig most

leszek még csak 17. Mikor muszáj elmenni ilyen családi ebédekre hatalmas feszültség van bennem, egyszerűen utálom őket, ez a helyzet. Utálom ezt a képmutatást,

aztán mikor erősködnek, hogy mondjam el valamiről a véleményem, akkor én elmondom és megsértődnek, meg kipakoltatják velem a szobámat meg ilyesmi. Egyfajta hányinger érzet fog el ha arra gondolok, hogy a családommal keljen lennem.

Ezek miatt kb már olyan vagyok mint pl Dr.House vagy bármilyen negatív életunt karakter. Hozzáteszem ezért lett a kedvenc sorozatom is.