Hogyan határoznátok meg az alsó- és felső- középosztályt?

Alsokozeposztaly: Csoro de nem ehezik.

Felsokozeposztaly: Gazdag, de nem luxusszinten.

Az alsó osztályba azt sorolnám, akinek időnként, vagy rendszeresen megélhetési problémái akadnak. Akinek egy átlag bevásárlásnál az ár jelentős tényező a termékválasztásnál, akinek nem mindegy, hogy megjött-e már a fizetése, vagy csak holnapután fog. Mondjuk úgy, egyik napról a másikra él. Ha nagyobb értékű vásárlásra, vagy szolgáltatás igénybevételére szánja el magát, az esetleg nadrágszíj összehúzás, hosszas gyűjtögetés árán, vagy rosszabb esetben hitelből tud csak összejönni. Vagy nem nagyon megy nyaralni – max. okosban megoldja –, vagy esetleg lemegy a Balatonra a családdal, de ott sem egy étterembe ül be ebédelni, hanem visz magával kaját. Hétköznap beülni egy étterembe neki luxus, ha egy évben egyszer-kétszer be is ül egy olcsóbbnak számító vendéglőbe, előbb nézi az étlapon az árat, és csak utána olvassa el, hogy az adott étel mi is. Ő az, aki pontosan tudja, hol olcsóbb 10 Ft-al egy kiló kenyér.

A felső osztályba azt sorolnám, akinek kellő vagyona, tőkéje van ahhoz, hogy az akár önmagában is egészen elfogadható profitot termeljen. Mondjuk van egy-két tucat lakása, amit kiad bérbe. Vagy legalább egy nagyobbacska cég vezetője. Ő az, aki ha kitalálja, hogy kivesz a jövő héten egy hét szabit, neki nem kell különösebben előre spórolnia ahhoz, hogy mondjuk egy európai fővárosban lefoglaljon egy négycsillagos szállodában egy szobát, anélkül, hogy különösebben ellenőriznie kellene, hogy hogy is áll a folyószámla egyenlege. Ő az, aki luxuscikkeket, szolgáltatásokat is igénybe tud venni későbbi komoly következmények nélkül. Mondjuk be tud ülni időnként egy Michelin csillagos étteremben is, és ott sem az árakat nézi. Vagy ajándékba szívfájdalom nélkül meg tud venni egy olyan 10*n éves whisky-t, ami annyira exkluzív, hogy nem kapható egy nagyobb szupermarketben sem. Ő az, aki különösebb gond nélkül meg tudja venni a legújabb iPhone-t a megjelenés után egy héttel, de jó esetben nem is neki kell sorban állnia. Ő az, akinek fogalma sincs, mennyibe is kerül egy kiló kenyér.

A középosztály valahol az, aki sem az alsó, sem a felső osztályba nem tartozik. Annyira nem szegény, nem keres rosszul, hogy megélhetési gondjai legyenek, korlátozott mértékig némi luxust is megengedhet, de egy nagyobb kiadásnál már számolgatnia kell. Tipikusan vagy kisvállalkozó, vagy magasabb beosztású –

rendszerint szellemi foglalkozásban – alkalmazott, mondjuk egy jó informatikus, egy gazdasági osztályvezető stb. Nem várja a fizetést, mert a hónap végén is bőven marad pénz a számláján. Van valamekkora vagyona, egy kifizetett ház, esetleg lakás, egy kifizetett autó. Van annyi pénze, hogy akár több hónapnyi munkanélküliséget is átvészeljen, vagy ha a vagyonát is feláldozza, akár évekig el tudna élni belőle, de élete végéig talán nem. Hétköznap is gond nélkül beül egy átlagos étterembe, és nem kell az árakat néznie, rendel savanyúságot is a második fogáshoz, utána meg ha úgy van, rendel desszertet, vagy kávét is. De nem minden nap engedheti meg ezt, és nem a legdrágább éttermekben. Azért figyel, hogy mondjuk a tengerparti nyaralásra félretegyen annyit, hogy ne kelljen ott sem kompromisszumokat kötnie, ott is szívesen beül egy étterembe, de ez már neki is számottevő kiadás. Ő az, aki nem fogja megvenni a legújabb iPhone-t, mert az már túl nagy kiadás lenne, de az egyel, vagy kettővel azelőtti flagship telefont már simán megengedheti magának, és nem feltétlenül akkor cserél telefont, ha a régi már végképp megadta magát. Ő az, aki ugyanúgy a marketben vásárol, de ott adni tud a minőségre, pl. ha vendégek jönnek a hétvégén – szülők, barátok –, akkor inkább megvesz egy 2000-2500 Ft-os, de valóban jó minőségű bort, mint egy 600 Ft-os lőrét. Ő az, aki tudja nagyjából mennyibe kerül egy kiló kenyér, viszont ha úgy van kedve, inkább vásárol egy császárzsemlét, egy szezámos zsemlét, és nem feltétlenül a sima vizes zsemlét.

A középosztály tehát az, aki azért jóval gazdagabb, minthogy megélhetési problémái legyenek, viszont jóval szegényebb annál, hogy ha úgy alakulna, akkor a vagyona egy életre biztosítsa a megszokott életszínvonalát.

A számszerűsítésre nem vállalkoznék. Még abban sem vagyok biztos, hogy ez kimondottan a pénztől, vagyontól függő állapot.

Mert a dolog attól is függ azért, hogy ki mennyire tudja azt mondani, hogy elég. Van, aki havi 500 000-ből sem jön ki, mert nem tudja azt mondani, hogy a 45"-os 3D-s FullHD tévé neki elég, neki mindenképpen 4K-s OLED tévé kell. Van, aki meg 200 000 Ft-ból is simán félre tud rakni havonta egy kisebb összeget, azt idővel kisebb vagyonná, tőkévé tudja formálni. Van, akinek igénye van, hogy minden nap beüljön a Starbucks-ba, aztán mégsincs hozzá elég pénze, van akinek meg egy évben kétszer van ilyen igénye, és akkor meg is engedheti magának, viszont ha dollármilliárdjai lennének, akkor sem ülne be gyakrabban, mert nem pénze, hanem igénye nincs rá. Ha valaki 500 000-ből is alig jön ki, az nyilván nem tudja még a magas fizetését sem vagyonná, tőkévé formálni, tulajdonképpen „a maga szintjén nyomorog”, és lehet, hogy három hónap munkanélküliség csődbe vinné. Van, akinek a nyaralás az valami egzotikus külföldi helyre való eljutást jelent, van akinek meg egy belföldi sátrazós túrázós hetet, és akkor is ezt választaná, ha dollármilliárdjai lennének.

Nyilván az sem lényegtelen talán, hogy valaki Budapesten, Győrben, Hódmezővásárhelyen, vagy Pilisszentkereszten lakik.