Ti hogyan hoznátok mindent össze, úgy, hogy ne maradjatok el semmivel és minden ha nem is 100%-os de legalább 95%-os legyen? És közben bele se bolonduljak.

Sziasztok, bocsánat, de hosszú lesz, szóval csak a bátrak ugorjanak neki.

Szóval, 23 éves vagyok, három éve vagyok férjnél, kint élünk ausztriában, de bizonyos dolgok miatt (ki lesz fejtve), haza kell járnom/járnunk Magyarországra, viszonylag gyakran.

Albérletben lakunk, akadt egy két apró probléma a lakásban, aminek egy része a mi hibánk, másik része a lakás korából adódik. Ezeket kijavítottuk, nem szóltunk róla.

Ami azért gáz mert terhes vagyok, még nem mondtam el a tulajnak (két éve itt lakunk, azóta se találkoztunk, nagyon ritkán látom csak az apukáját, de ő maga másik városban lakik). Egy szobás a lakás és ugyan helyileg nekünk még nem gond, érthető lenne, ha nem akarna egy pici gyereket a lakásba. (a szerződés amúgy majd jövő augusztusban járna le), neki is van két gyereke.

Közben ugye a férjem dolgozik, én most először itthon vagyok folyamatosan, a felmondási időm alatt derült pont ki a gyerek, a főnökömet nem érdekelte. Anyagi gondjaink igazából így sincsenek.

El kéne mondanom a tulajnak a gyereket, de rengeteget utazik, és gondolom, ha még meg is engedi, hogy maradjunk, akkor is ide akarna jönni ellenőrizni a lakást (bár a szerződés szerint már kellett volna jönnie, de előre mondta, hogy részéről elhanyagolható).

De nekem viszont ebben a hónapban elsősegély és forgalmi vizsgám is van magyarországon, a kettő között orvos itt, amit nem hagyhatok ki és a kórházba is be kell jelentkeznem.

Közben vezetnem kéne otthon, de nem mehetek az utolsó pillanatban, a héten már ott kéne lennem. Az út csak haza 6 óra. Nem tudom, hogy kéne összehozni az egészet, mert vizsga után egyből jönnöm is kell vissza a biztosító miatt.

És amiért ez még baromi hosszú. Hogy minden összejött emellé. Nagymamám beteg, még nem tudni mi baja pontosan, de az orvos szerint a bélgyulladás vagy egy gyomorfekély még a jobb lehetőségek között van. Ő otthon van budapesten. Az anyámmal együtt laknak saját lakásban, nagyanyámtól állandóan azt hallgatom, hogy mi lesz ha vele történik valami, mert akkor anyám rövid úton utcára kerülhet. Sajnos igaza van. Hiába keres jól, nem tudja beosztani a pénzét, állandóan vásárolgat. Így sem szokott neki maradni, fizetés előtt egy héttel már kölcsönkér, pedig nem fizet se rezsit,se lakbért. Anno tele volt hitellel, most is van itt, ott tartozása, kb fél millió összesen.

Anyám legnagyobb problémája, hogy de még mindenáron vegyem meg ezt vagy azt a bútort a gyereknek, nem érti, hogy nincs hova rakni, sosem volt még nálunk amúgy.

A férjemnek van jogsija, de kijelentette, hogy fél vezetni, szóval nem vezet, kocsi sincs. Helyette engem nyom ő is meg anyám is, hogy tegyem le, engem annyira őszintén nem érdekel, főleg így, hogy ugyan telne rá, de nincs mit vezetni. Engem meg stresszelnek ezzel, ami főleg most nagyon jól esik, állandóan keményedek miatta.

Még régebben elkezdtem távoktatásban egy egyetemet, de iszonyat lassan haladok vele mert napi 14 óra munka meg háztartás mellett nem volt rá energiám se időm nagyon. Most időm lenne ugyan, de állandóan visszatér az agyam a többi gondra, így pedig nem tudok tanulni. Anyám ilyenkor jön apám hibáztatásával, hogy miatta nem volt pénz egyetemre anno. Ez azóta bántja csak amióta rájött, hogy szinte minden középiskolai osztálytársam (akiket amúgy imádok, most is fontosak az életemben),egyetemre jár otthon. Igazából megoldottam volna munkával, de a fizetésem mindig arra ment, hogy helyette fizettem, hol számlát, hol hitelt, hol lakbért. Tény, apám se volt nagy segítség, vele a kitöltözés óta semmilyen kapcsolatom sincs. Ellenben a húga, alias nagynéném előszeretettel ír nekem. Főleg anyámat szapulja mert miért nem hívja fel őt soha (világ életében utálta, azért), meg rossz szülő, hogy engem kiengedett, (az unokaöcsém tanulmányi ösztöndíjjal tanult végig, minden nehezítő körülmény ellenére, most benzinkúton dolgozik az anyja mellett mert az érzelmileg zsarolta), de rendszeresen megkapom azt is hogy hálátlan vagyok mert miért nem hívom őket ki magamhoz nyaralni. Nem érti, hogy nem tudok négy embert hova rakni az egy szobában, sem időm nem lett volna. Szabadnapot/szabadságot nem kaptam, este elmentem dolgozni, reggel jöttem, aludtam pár órát, aztán mire rendbe is raktam a lakást meg elkészültem, mehettem is vissza dolgozni. A férjemmel napi fél órát tudtam eltölteni összesen. Tehát végül annyira hálátlan lettem, hogy most nem is beszél velem (annyira nem bánom), viszont egy környéken lakik anyámékkal, ha hazamegyek állandóan az van a fejembe, hogy csak ne találkozzak vele, mert biztos, hogy képes nyilvánosan jelenetet csinálni. A gyereket se tudja, sőt azt se, hogy házas vagyok, mert konkrétan kijelentette, hogy ő nem engedi meg, hogy hozzámenjek a páromhoz (azzal volt baja, hogy külföldi). Az unokaöcsém tudja a házasságot egyedül. Apám is utólag tudta meg (pedig ő tudta, hogy tervezzük, neki az volt a baja, hogy szerinte hülyeség a házasság), ő azóta kijelentette, hogy neki nincs lánya, de azóta is néha felbukkan, mert nem hiszi el, hogy a segítsége nélkül ki tudtam költözni.

Itt kint egyedül vagyok napközben, segítségem nem lesz a kicsivel sem. Ettől még annyira nem is félek, legalább nyugtom lesz.

A probléma, hogy mindent meg kéne oldanom. Már kétszer buktam a forgalmin, az egóm meg már ordít fájdalmában. A tanár pedig állítja, hogy ez tényleg már a stressz miatt van, meg a motiváció hiánya miatt. Tipp, hogy le tudjak nyugodni és végre sikerüljön?

Az elsősegélytől nem félek legalább. Illetve, hogyan tudnám leszerelni a családomat? Értem én, hogy baj van, de állandóan én hallgatom és nem tudok mit csinálni velük. Próbáltam beszélni anyámmal, hogy figyeljen oda, spóroljon, csináltam neki költségvetést, semmi.

Nagyanyám is okkal aggódik ugyan, de neki vagy 10 éve hajtogatom, hogy ne szedje kétpofára a gyógyszereket hanem menjen el orvoshoz. 10 év alatt nem volt rá képes, hogy megnézesse magát, csak a gyógyszerekkel állt le mert az egyik kikészítette a gyomrát.

Most meg paranoiás mindennel szemben amit az orvos felírt, napi szinten elolvassa a betegtájékoztatókat.

Hogyan tudnám kizárni ezeket a dolgokat, hogy végre tudjak tanulni és befejezzem végre ezt a szerencsétlen iskolát?

Kezdem azt hinni, hogy csak akkor lesz esélyem ha már meglesz a gyerek és ráfoghatom, hogy miatta nem reagálok senkinek.

Jó lenne mindent helyre rakni végre, mert az egész a fejemre fog lassan omlani, én meg az egész kupac alól csak azt látom, hogy a barátaim randiznak, buliznak, szórakoznak és utazgatnak. Én meg az idejét se tudom mikor volt erre nekem lehetőségem.

Ja és ugyan anyagi gondjaink nincsenek, de attól még ez is problémás, a gyerek miatt kevesebb pénzt kapok, de én fizetem a lakbért, a számlákat és a kaját, meg úgy általában mindent. Ezen kívül, az én összekapart, spórolt pénzemből adtunk kölcsön egy nagyobb összeget a férjem haverjának, január óta ígérget, aztán a barátaival hivatja fel a páromat, hogy most ne kérje vissza mert nincs neki. Utána jött az, hogy egy hónap várakozás után, amikor a férjem írt neki, letiltotta facebookon, azóta ezt visszavonta és mindenre megesküdött, hogy még a múlt héten küldi. Azóta megint nem reagál semmire.

Az ágyon kívül még semmit nem vett a gyereknek a férjem, mindent rám hagy. Ennek örömére már csak a babakocsi kell. Szó se róla, örömmel vettem meg mindent a kicsinek, de így még annyira se tudok megnyugodni mert számok ugrálnak a szemem előtt.

(nem azért hagy rám mindent a párom mert nem érdekli, hanem mert mindent az utolsó pillanatra hagy, állandóan, 30 hetes vagyok).

Valahogy mindenki problémája nálam landolt, pedig nekünk is van most bőven elég, én meg nem tudok, hogyan kimászni alóla, mert életemben először még én se tudom, hogy mihez fogjak hirtelen, mivel kezdjem.

Huh, bocsánat, baromi hosszú lett, és érthetetlen. Elnézést miatta.