Hogy lehet hogy nő létemre nagyon szeretem a shounen animéket?

Oké, akkor íme az ellenpélda: én. :D Férfi létemre egyfelől shoujo rajongó vagyok, imádom a kamasz romantikus animéket, harmincas férfiként. :)

És egyáltalán nem felejtősek! Ao Haru Ride, Kimi ni Todoke...

Egyetlen műfaj untat engem halálra, az a shouen. De hát ízlések és pofonok, meghagyom nektek, lányok, a kamaszfiús tömény csihi-puhit. :D

Nézek amúgy krimit, vígjátékot, ecchi-t, fantasy-t, scifi-t és thrillert, horrort és még guro-t, hentai-t is. De leginkább lélektani műveket, és drámákat.

Csak shounen-t ne kelljen... Kivétel az Accel World, azt szerettem, de csak a scifi miatt, és a változatos karakterek okán.

Előző, inkább csak egyes részeket láttam Naruto-ból, Pokemon-ból, InuYasha-ból stb, tehát amely animék több-kevésbé shounen-ek alapvetően.

Szóval egyelőre nem fogott meg a shounen, konkrétan a tömény harcolás engem untat. Lehet adott esetben véres jelenet, lövöldözés, harc stb, de inkább seinen-ként, tehát legyen kevesebb harc, de több pszichikum és mély mondanivaló, mint pl a

K-Univerzum:

K-Project

K - Missing Kings

K - Return of Kings

Ennek bár nincs különösebb története, de van hangulata ,és kiváló cgi grafikája. De e kérdéshez a lényeg, hogy ez inkább seinen, mert kevés harc van benne, több a mélázó, hangulatos jelenet benne.

Vagy pl seinen a

Gunslinger Girl,

ennek első évadát nagyon tudom ajánlani, kb a műsoridő felében lövöldöznek benne kislányok, de másfelől -és ez a hangsúlyos benne- erősen lélektani dráma, a gyerekek és felügyelőik viszonyáról, a kislányok lelkiállapotáról, lelkivilágáról szól, beleértve a macival való játszást, a lányregényekről való beszélgetéseiket is - két lövöldözés között.

A "Fullmetál"-okból viszont egyetlen részt se láttam, így nem tudok arról semmit mondani.