Miert szurja sokak szemet, ha nem fejeztem meg be az egyetemet?

Én sem fejeztem be a főiskolát, mondjuk az én szakmám – informatika, programozás – kimondottan olyan, ahol a diploma kevésbé számít, mint a tényleges tudás, képesség. Mert hiába van valakinek óriási tudása és tapasztalata a webalkalmazások fejlesztésében, ha az adott munkakörben mikrokontrollert kell programoznia és viszont. Annyira szerteágazó az én szakmám, hogy egy egyetem nem tud azonnal használható teljes körű tudást adni, így a diploma semmiféle ilyen jellegű jártasságnak nem fedezete, még ha vannak olyan szempontok, ahol a diploma, vagy legalább egy-két befejezett félév sokat nyom a latba, mert megfelelő szemléletet ad át, megfelelő szakkifejezéseket tanít meg. Illetve a munkaerőhiány miatt a legtöbb álláshirdetésben már nem is az egyetemi diploma a kiírt követelmény, hanem az egyetemi diploma, vagy azzal egyenértékű szakmai referencia. Illetve ahol a diploma, a papír fontosabb, mint a tényleges tudás, ott az ember is sokkal inkább lesz papír, „humán erőforrás”, mintsem hús-vér ember, ilyen munkahelyen meg az ember általában nem szívesen dolgozik.

Nyilván ha elkezdet az egyetemet, és túl is jutottál az első féléven, pláne ha a második, harmadik féléven is, akkor az egyetem befejezéséhez szükséges mentális képességeid lehetővé teszik az egyetem befejezését, onnantól maximum az akarat hiányzik.

Ha valakinek nem szúrja ez a szemét, magasról tesz arra, hogy te befejezed-e az egyetemet, vagy sem, milyen jövőd lesz, az nem kedvel igazán. Ha senkinek nem szúrta volna anno a szemét, hogy félbehagytam a főiskolát, akkor igencsak elgondolkodtam volna azon, hogy érdekli-e a sorsom bárkit is. Annak fogja szúrni a szemét az, hogy nem akarod befejezni az egyetemet, aki aggódik a jövődért, hiszen összességében akinek diplomája van, az gyorsabban és könnyebben tud munkát találni, és általánosságban a fizetése is magasabb. Tehát akinek szúrja a szemét, hogy nem fejezted be az egyetemet, az neked akar jót, téged akar ösztönözni egy általa jobbnak vélt döntésre. Még akkor is – főleg ha szülőkről van szó –, ha néha ezt meglehetősen furcsán tudja csak kifejezni.

Nem, szerencsére nem mindenkinek mindegy, hogy te mit teszel, milyen jövő felé tartasz. Szerencsére vannak olyanok, akik a te sorsodat, jövődet, a te dolgaidat egy kicsit a sajátjuknak is érzik, részben azonosulni tudnak veled.