Ha isten lennél, hogyan próbálnál igazságot szolgáltatni a világban?

Egyszerű, nem próbálnék, mert nem érdekelne.

Ha muszáj lenne; mindenki egyszerre jönne létre a homogén Föld felszínén egymástól arányosan távol tökéletesen egyformán, oszt' jó szórakozást. Én meg lekötném magam mással.

Érdekes felvetés. Most nem reagálok rá hosszabban, de a te elképzeléseddel egyetlen bökkenő van, hogy tulajdonképpen nem teszed ezáltal jobbá az embert, és mivel a társadalom emberekből áll, így a társadalmat sem. Az etikusságnak belülről kell fakadnia, a büntetés és jutalmazás, a félelmekre illetve a vágyakra való bazírozás nem erkölcsöt fog okozni, hanem érdeket. A jó és rossz közötti döntés nem belátásból, hanem számításból fog megtörténni, ami lehet, hogy még rosszabbá is fogja tenni az embert, de jobbá biztos nem.

Te kvázi az állami törvényeket írod meg, csak egy olyan büntetés-végrehajtással, amit nem lehet megúszni. A törvények kétségtelenül csökkentik pl. a lopások számát, de a szándékot rá nem, a törvények ismeretéből nem születik meg a belátás, hogy lopni miért problémás. Sőt teljesen meg sem fogod szüntetni a lopásokat, mert aki éhezik, az inkább vállalja, hogy az egyik karja rövidebb legyen, az még mindig jobb, mint éhen halni.

Ami problémás még ezzel, az ugyanaz a probléma, ami az állami törvények problémája. Mindenre van kiskapu, kivétel, súlyosbító, enyhítő körülmény. Folyamatosan kellene megírnod az újabb és újabb törvényeket, szabályokat, hogy minden lehetséges szándékos bűnhöz igazságos büntetést társíts. Idővel olyan vastag törvénykönyved lenne, hogy nem lenne ember, aki teljes egészében ismerné azt. Persze kérdés, hogy ez igazságos lesz-e, hiszen te az isteni hatalmat megkapod, az isteni bölcsességről viszont nem volt szó.

A világ igazságtalanságait sem fogod ezzel megszüntetni. A bűnbánat, bűnbocsánat problémáját sem hagyod nyitva. Aki 20 évesen lopott, de 30 évesen belátta, hogy ez mennyire bűnös dolog volt, és valóban megbánta – nem azt, hogy a karja rövidebb lett, hanem tényleg azt, hogy lopott –, azzal mi a helyzet?

Hogy mit tennék én? Alszok rá egyet, mert nem könnyű kérdés.

Sehogyse. Te nem igazságos világot szeretnél, hanem egy személyes erkölcsi értékrendedre szabottat. Ami nettó önzés, hiszen másnak meg mások a preferenciái. Tehát amit ideírtál, nem igazságos.

Másfelől attól isten valami, hogy mindenható. Bizony, ha mindenható, akkor egy csettintésre meg kell tudnia csinálni mindent IS!

Harmadrészt a mindenhatóság abban nyilvánul meg, hogy az égvilágon semmit nem csinál. Egyrészt azért, mert nincsenek kielégítetlen vágyai, ezért nincs motivációja, hogy bármit is csináljon, másrészt nem lehet úgy igazságot tenni, hogy az valaki másnak ne okozzon sérelmet. Ezért a legbölcsebb dolog, amit egy mindenható tehet, hogy nem csinál semmit.

Olvasd el Stanislaw Lem "Az altruizin" című novelláját, ami kitér a mindenhatóság kérdésére. Abban vicces/borzasztó példákat is sorol fel, amelyek rendre visszájukra sültek el.