Ki mit gondol a normális életről?

Normális élet = szokványos, átlagos, elvárt, nem kirívó, nem meghökkentő élet.

Hogy mi a normális élet, az az életkortól is függ. Illetve a normális nem feltétlenül jelent helyeset, jót. Például 70 évesen beiratkozni egy egyetemre az nem normális, nem szokványos, bizonyos szempontból akár meghökkentő is lehet, de ez nem jelenti azt, hogy ez helytelen, rossz, vagy negatívan megítélt lenne. Az átlagtól felfelé és lefelé is el lehet térni.

De úgy általában a normális életben helye van a munkának, fiatalabb korban a tanulásnak. A szabadidejében az ember az otthoni munkákat végzi el, pihen, szórakozik. A hobbi is a normális élet része, jó esetben az ember talál olyan területet, amit örömmel csinál, mégis valamilyen tulajdonságát, képességét mélyíti el. A normális életben fontos szerep jut a párkapcsolatnak, családnak. Illetve fontos szerepe van a többi emberi kapcsolatnak, a barátságoknak, a társasági életnek.

> A normális nem és ne legyen a megszokott másik neve!

Csakhogy a normális ezt jelenti. A szó a latin „normalis” (szabályszerű, derékszögű), az meg a „norma” (szabály, minta, derékszög) szóból ered, ami meg a görög „gnoma” (derékszög) szóból. A normális azt jelenti, hogy valami az általánosan elfogadottnak megfelelő, nem kirívó vagy meghökkenést keltő; elvárt, szokásos vagy átlagos. Szociológiai szempontból azt is jelenti, hogy a társadalmi normáknak megfelelő. A norma szó elvárási szintet, összehasonlítási alapot jelent, de bizonyos területeken jelent átlagot, a megengedhető tűréshatáron belüliséget, az erkölcsi norma meg olyan megszabott magatartási szabályokat, amiket nem szabad(na) áthágni.

A normális nem feltétlenül értékjelző fogalom. Az ókori társadalmak egy részében normális volt a rabszolgatartás. De hogy helyes is? Nyilván mai szemmel nézve nem. De megszokott, elfogadott, bizonyos körökben akár levárt is volt.

Az valóban jó lenne, ha az lenne a normális, ami egyben a helyes, nemes is. De ettől még a normális azt jelenti, amit.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Tehát amit te kérdezni akarsz, az nem az, hogy milyen a normális élet, hanem hogy milyen a helyes, nemes, emberhez méltó élet. Kicsit máshogy megfogalmazva, mi az ember ideája, mi az az idea, amihez közelíteni magunkat helyes elhatározás. Végső soron tulajdonképpen az a kérdésed, hogy mi az ember létezésének helyes értelme, célja, azaz mi az életünk értelme. Ugye erre szokás mondani, hogy erre a kérdésre több ezer éve keresik a filozófusok a választ, és cinikusan azt is szokták mondani, hogy mégsem találták meg. De ez nem igaz. A különböző filozófusok – és itt most főként ókori, esetleg középkori filozófusokra gondolok – nagyon is sokat tanítanak arról, milyen a helyes, emberhez méltó élet.

Mi az ember ideája? Elég megnézni a történelmet, hogy kik azok, akiknek a nevére a haláluk után több száz, több ezer év után is emlékezünk, és az életüket, tetteiket példaértékűnek tartjuk. Persze sok területe van az életnek, a világnak, így sok területen vannak ilyen emberek, legyen szó politikáról, vallásról, művészetről, tudományról, filozófiáról.

~ ~ ~

Nézzük meg a dolgot kicsit más oldalról. Mi különböztet meg egy kavicsot egy növénytől, az élettelent az élőtől? Ez utóbbinak vannak életfolyamatai, anyagcserét folytat, alkalmazkodik a környezetéhez, szaporodik.

Mi különbözteti meg az állatot a növénytől? Ez utóbbinak vannak érzelmei, reakciói, ösztönei. Ezek jórészt azonnali „tetszik-nem tetszik” alapú, egyszerű érzelmek, amelyek gyors, azonnali cselekvésre ösztönöznek.

Mi különbözteti meg az embert az állattól? Sok egyéb dolog mellett szerintem leginkább az, hogy képes komplex illetve absztrakt gondolkodásra.

Persze a határvonalak nem teljesen élesek, bizonyos növényeknél már megjelenhetnek érzelminek tűnő reakciók. A kevésbé komplex állatok sokkal közelebb állnak a növényekhez, néhány fejlettebb állatnál meg már megjelenik a gondolkodás csírája is.

Az ember élőlény. A lét- és fajfenntartás tehát szükséges és helyes törekvése. Az anyagi javak gyűjtögetése a legtöbb esetben visszavezethető valamiféle létfenntartási ösztönre. Viszont ez a növény szintje, így nem életcél. Lehet fontos cél, megvalósítandó cél, de nem életcél. A legtöbb ember pedig valami ilyen célt tűz ki, hogy legyen ház, autó, család, gyerekek. Rendben van, legyenek. De ez mind a lét- és fajfenntartáshoz kötődő dolgok, márpedig enni és szaporodni egy állat is tud.

Most meg nem mondom hirtelen, melyik filozófus osztotta a világ dolgait három kategóriába, de valahogy így hangzott:

- Van, ami természetes és szükséges. Például lélegezni, enni kell. Ezeket az igényeket érdemes tehát kielégíteni.

- Van, ami természetes, de nem szükséges. Például az, hogy meleg vízben fürdesz, hogy törekszel az energiáddal spórolni – például gyaloglás helyett busszal, autóval mész –, ezek természetes, de nem szükséges igények. Az ilyen jellegű igényeket nem baj, ha az ember kielégíti, de ezekben törekedni kell a mértéktartásra, a függőség elkerülésére; érdemes megtanulni azt, hogy hogyan boldoguljunk ezek nélkül is úgy, hogy az ne befolyásolja az érzelmi állapotunkat.

- Van, ami nem is természetes és nem is szükséges. Hogy a legtriviálisabb példát említsem: alkohol, cigaretta. Az ilyen jellegű igényektől érdemes teljesen megtartóztatnunk magunkat.

~ ~ ~

Az ember tehát alapvetően mentális természetű lény, ez az, amiben több, mint más élőlények. Valahol az ember erőssége pont az, hogy képes tanulni, gondolkodni, képes komplex módon értelmezni a világ jelenségeit, megérteni az ok-okozati összefüggéseket, képes a saját helyzetétől, állapotától függetlenítve valamiféle általánosabb erkölcsi rend alapján megítélni a világ jelenségeit.

Ahogy Platón megfogalmazza: „A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.”

De egy pillanatra kanyarodjunk el a buddhizmus irányába. A buddhizmus két fő tana a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. A négy nemes igazságot egy kicsit átírt formában írom le:

1. Az ember élete szenvedéssel teli. Vagy úgy is meglehet fogalmazni ezt az első igazságot, hogy a szenvedés létezik. (Ez fontos igazság, minden gyógyulás ott kezdődik, hogy az ember felismeri a betegséget. Ha nem ismerné fel, a gyógymódot sem keresné.)

2. A szenvedésnek oka van. (Ez is fontos igazság. Annyit hozzátennék, hogy az erdeti megfogalmazásban az ok is meg van nevezve: az önzés és a vágyakozás)

3. Ez az ok megszüntethető. (A gyógyulásnak az is feltétele, hogy tudjuk, hogy van mód a gyógyulásra.)

4. A szenvedéstől való megszabadulás módja a nemes nyolcrétű ösvény. (A gyógyuláshoz nem elég ismerni, hogy van gyógymód, de ismerni kell ténylegesen a gyógymódot.)

A nemes nyolcrétű ösvény:

1. Helyes szemlélet

2. Helyes szándék

3. Helyes beszéd

4. Helyes cselekvés

5. Helyes életmód

6. Helyes erőfeszítés

7. Helyes éberség

8. Helyes elmélyülés

Látni kell, hogy mindegyik a következő előfeltétele. Aligha lehet helyes a szándék, ha a szemlélet helytelen. Aligha lehet a cselekvés helyes, ha a szándék nem az. Aligha lehet helyes életmódot helytelen cselekvések mentén élni.

Mindennek a gyökere tehát a helyes szemlélet. De helyes szemléletet aligha lehet úgy kialakítani, hogy az ember nem ismeri a világot, benne önmagát. Tehát a tágabb értelemben vett tanulás, a világ jelenségeinek és az azok közötti összefüggések megértése kulcsfontosságú. Jó, ha az ember minden nap végén visszatekint, megkeresi, hogy mi az az egyetlen tanulság, ami az adott napból levonható. Lehet persze több tanulsága is egy-egy napnak, de ha mindig csak egyet emelsz ki, az sokkal jobban tudatosul.

~ ~ ~

Az erények javarészt a helyes egyensúlyokról szólnak, a helyes arányokról. Ennek az elsajátítása is fontos. Például a bátorság valahol a gyávaság és a vakmerőség között található. A türelem valahol a türelmetlenség és a bárgyúság között van. A pontosság a hanyagság és a szőrszálhasogatás között. Érdemes megtalálni a helyes egyensúlyokat, méghozzá nem elméletben, hanem a leghétköznapibb dolgokban.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Azt írod,a normális élethez szükséges párkapcsolat,család.

Nem szükséges hozzá, hanem általában része annak, fontos szerepet játszik a legtöbb ember életében. A helyes élethez nem feltétlenül szükséges a család, de mindenképpen szükséges egy szűk közeg, ami megtart. Kell, hogy legyen néhány ember, aki kellően jól ismer ahhoz, hogy őszinte legyen veled, és akár rámutasson néhány hibádra, szembesítsen önmagaddal. Kell, hogy legyen néhány ember, akire számíthatsz, és akik számíthatnak rád. Nem lehet a világgal harmóniában élni, ha nem sikerül néhány emberrel egy szoros harmóniát kialakítani, megtanulni alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni, önfeláldozást, nemeslelkűséget gyakorolni, egy-egy konfliktus után megbocsátani, megbékélni, elfogadni mások különbözőségét és hibáit.

Nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van erre, de a legtöbb embert ez jobb emberré teszi, sok tanulsága van.

~ ~ ~

> Én abszolút magányosan élek és nekem ez tökéletesen megfelel-nekem ez a normális.

Csak arra figyelj, nehogy bezárd magad az elefántcsont toronyba. Az ember társas lény, társadalomban él, az erények többsége az ember-ember kapcsolatról ugyanúgy szól, mint az ember-természet, vagy egy hívő szemében egy ember-isten kapcsolatról.