Hogyan dontsek, hogy mindenkinek jó legyen?

A kérdésem a kovetkezo. Két fiam van. Kétszintes a házunk, a fele rám van írva, a másik fele a fiúkra fele-fele arányban, tehát az egy negyede az egyiké, negyede a másiké. Az egyik fiam itt lakik az egyik szinten, a másikon én egyedul, a másik fiam nem lakik itt. Van még egy ingatlanom. Én úgy szerettem volna, hogy az ingatlant odaadom annak a fiamnak, aki nem lakik itt, az itteni nagy udvart pincével, altánnal stb. pedig annak, aki itt lakik. Csakhogy ez a fiam a múlt héten megnosult és a menyem azt akarja, hogy az uvart kettejukre írassam, nem csak a fiamra. Nem tudom, mit csináljak, mert mi a férjemmel mikor orokoltunk a szuleink után, akkpr úgy volt, hogy mindkettonkre csak a saját szulei után voltak íratva a dolgok. Ebben kérek toletek tanácsot. Elore koszonom.

Azért surgetem a dolgot, mert a férjemmel úgy dontottunk, hogy segítunk annak a fiunknak, aki nem lakik itt, hogy kulon tudjanak menni a barátnojevel, annak a szuleitol, mert náluk laknak. Ott nem megoldható a kulon szint, kulon bejárat, kulon gáz és villanyóra pl. mint itt nálunk. Meg szeretném elrendezni a dolgokat én, amíg élek, hogy lássam mindenki elégedett, senki sincs becsapva. Jó gyerekeim vannak, amikor az apjuk a végén már nagyon beteg volt, nem okoztak csalódást, sokat segítettek, amikor már nagy volt a baj, meg elotte is, ha kellett. Csak most nem tudom mit csináljak azzal, amit a menyem mondott, tanácstalan vagyok nagyon. Meg azt is mondta, hogy ok vannak kozel, ok tobbet fognak velem torodni oreg koromban, mint a másik fiu. Csak az a kérdéses, hogy fog-e kelleni velem torodni, ugyebár. De mondom, az apjukkal kapcsolatosan nem okozott csalódást egyik sem.

Nagyon koszonom a kedves szavaidat.