Hogyan tudom lekuzdeni?

Hát úgy, hogy nincs más választásod. Ahova én jártam gimibe, ott is a klasszikus ezeréves betonlépcsők voltak, rezgő korláttal és meredek fokokkal. Az első és a második emeletre is jártunk órákra, a könyvtár meg a szertár pedig a harmadikon volt, úgyhogy muszáj volt hozzászokni.

Én mindig közvetlenül a fal mellett mentem, és igyekeztem nem egyedül közlekedni. Ha beszélgetsz közben és nem a tériszonyodra koncentrálsz, akkor sokkal könnyebb. Hallottam, hogy van akinek ilyenkor a lépcsőfokok számolása segít. Azt is kipróbálhatod.

Egyébként egy lépcsőn tényleg nincs mitől félned, leesni nem tudsz, leomlani nem fog, lelökni sem fog senki. Minél kevesebbet agyalsz rajta, annál könnyebb lesz. :)

Hosszútávon a dologgal való szembenézés visz előre. Már nem tudom melyik híres ember volt, aki úgy küzdötte le a tériszonyát, hogy minden nap felmászott egy magas oszlopra, és ott üldögélt egy fél órát.

Akár így, akár úgy, több dolgot tudsz magadban tudatosítani. A lépcsőn is ugyanúgy látsz. A lépcsőn is ugyanúgy tudod mozgatni a lábaidat, oda fogsz lépni, ahova akarsz. Nyilván ha sík terepen nem botlasz meg a saját lábadban, akkor a lépcsőn sem fogsz. Nem vagy bénább az átlagnál, ha más odafigyelés nélkül le tud futni a lépcsőn, akkor nyilván ez nem egy lehetetlen feladat, ergo neked is sikerülni fog.

Rövidtávon lehet azt is csinálni, hogy nem nézel le, mondjuk a korlátra koncentrálsz, vagy nagyon lefele nézve úgy, hogy csak pár lépcsőfokot láss. Koncentrálhatsz a légzésedre is, hogy egyenletesen, lassan lélegezz. A figyelmedet le tudja kötni, ha számolod a lépcsőfokokat, ha még jobban le akarod kötni a figyelmedet, akkor 100-tól számolsz vissza hármasával minden egyes lépésnél, vagy lélegzetvételnél.

De ilyen súlyos tünetek esetén érdemes lenne pszichológust, illetve ha mást nem, körzeti orvost is felkeresni.